2017. július 19., szerda

Selmeci nyaralás #1

Mikor a bandának megemlítettük, hogy szeretnénk Őket elvinni Selmecre pár napra nyaralni, mindhármuktól egyhangú nagy IGENT kaptunk, majd később a szülőktől is, hiszen egyeztetni kellett, melyik gyerek mikor lesz otthon. Így esett a nyaralás július második hetére. Nagy tervezgetés, bevásárlás, és pakolás előzte meg az indulást, az új kocsink csordultig volt pakolva. Nem hiába, három gyerek, négy napra főzéshez való szükséges alapanyagok, foci labda, begminton, cuccok íjjászkodáshoz, és még sorolhatnám. Férj ránevelt arra, hogy inkább többet, a kocsi elviszi. 
Csütörtökön munka után vettük fel Őket, nagy mosollyal vártak minket, láttam rajtuk nagyon izgatottak voltak. Egyébként mi is:-). Az út kellemesen telt, vagy több tucat kérdést tettek fel fejenként, fél úton megálltunk férj szüleinél energia tankért (ezúton is köszi), majd tovább mentünk, további kérdésekkel. Közben, hogy szórakoztassuk a srácokat, kanyarokat számoltak egészen a végcélig, hát szó szerint bele is szédültek, még jó, hogy időben értünk oda. 😊

Megérkezéskor a gyerekek birtokukba vették a szobájukat, csodájára jártak a helynek. Nem olyan hely, amilyenhez a mai gyerekek szoktak. Régi paraszt ház, de szépen karban van tartva. Jó hely. Szerintem kell az ilyen a ma gyerekének, mert mindenből a csúcs modernt akarják. Személy szerint nekem kissé nehezebb volt megszoknom (néha még most is) az itt-ott változatos időjárást, nem bírom a hideget. Nyár szülötte vagyok, nem csoda.😊. De nem is vagyok nagyon nyafka, aki nem bír alkalmazkodni. 
Késő uzsonna után bementünk a városba. Selmecbánya nagyon szép város, híres a történelméről. A gyerekeket lenyűgözte a város, a szép dimbes-dombos helyek. Férj sok mindent mesélt, és közben mutatott is nekik, hogy érdekes legyen a kora esti séta. Felmentünk a régi várhoz, megnéztük azt a líceumot is, ahová Petőfi Sándor járt, amit egyébként felújítottak, és nagyon szép lett.  Visszatérve a házhoz férjjel neki fogtak a tábor tűzhöz, majd  halat grilleztek. A két kisebb szinte egyfolytában férj sarkában voltak, követték őt mindenhova, Gabi is besegített. Az első este későn ért véget, később a szokottnál, villanyfénynél beszélgettünk vacsi után.
Másnap reggel svájci óra pontosságát meghazudtolóan ébresztettek, reggelire készen pocakkal. Nem volt más hátra gyorsan reggeli kellett varázsolni. Tejbegríz és a gőzölgő tea és kávé megfelelőnek bizonyult, nem egyszer hangoztatták, milyen finom volt. Bizony, ezzel most egyet értettem, talán az volt az eddigi legjobban sikerült darakásám. Míg én a konyhában sütöttem-főztem, addig férj egy kilátót épített a három gyerekkel egy fára, ahova a srácok az ott töltött napok során többször fel-fel mentek, és élvezték a kilátást. Nagy élmény volt ez nekik, láttam a szemükben azt a csillogást, mikor készen lett. Zsófi nagy büszkeséggel és örömmel újságolta el nekem. Az  örömteli pillanatban együtt osztozkodtunk, közös selfi is készült.  Innentől hadd beszéljenek a képek...



Szerelmes párok szokása itt lakatott kihelyezni szerelmük jelképeként.

Adogatják a tűzi fát. Kell is a csapat munka.

Kemények vagyunk...

és édes kis cuki pofák is tudunk lenni.



Míg társasoztak, az ebéd mellé málnás-barackos pite is készült.

És elkészült.




Ebéd után felkerekedtünk a közeli nagy tóhoz, körbe sétáltunk, közben férj elmagyarázta nekik, hogyan alakították ki a tavakat és miért, majd a nagy tavon vizibicikliztünk is.

Utána felmentünk a Leányvárba, elcsíptünk egy tárlat vezetést, igaz szlovákul volt, de fordítottunk a gyerekeknek.



Annyi a mondani valóm, meg képekből sincs hiány, hogy itt jobb lesz abbahagyni. Folyt.köv.






2017. július 3., hétfő

Helló július!

Nos itt a nyár, és vele együtt a nyári szünet is, aminek legfőképp a gyerekek örülnek. Azét nekünk felnőtteknek is nyár van, eljött a nyári kinn sokáig a teraszon ülős, borozgatós esték ideje. Én személy szerint júniust nagyon szeretem. Ezt a szeretetet iskolás korom óta fenn tartom, de így felnőttként is. 
Mire föleszméltem, hogy júniust még nem összegeztem, el is kezdődött július, a másik kedvelt hónapom. 


Munka

E  téren is voltak aktivitások. Június első szombatján, 3-án a Minority Kids  csapatának nyolc emberkéje összeült egy kisebb kerekasztalos ülésre, és megvitattuk, mire fontos fokuszálnunk az elkövetkezendő időszakban a projekten belül. Címszavakat írtunk fel egy táblára, kinek mit jelent a projekt, és milyen munkával szeretne hozzájárulni a továbbiakban a fejlődéshez. Az elején kicsit megszeppenve csak figyeltem, aztán összeszedve a gondolataimat meg a bátorságomat kiálltam én is. Beszélni. Mint Gravid Infoként jelen a projektben természetesen a szülés, és annak pozitív élménye, valamint a az egyik legtermészetesebb dolog, a szoptatás mellett beszéltem. Ez egy hosszas  reakciót indított el a társaságban. A projekt szlogenje, legjobbat a gyermekekért. Egy szülésznőnek mit is jelenthetne többet, mint az hogy egy gyerek szerető, és pozitív környezetbe születik, és azt kapja, ami vitathatatlanul a legjobb táplálék, az anyetejet. Következő pozitívumként pedig sikerült bővíteni a kapcsolataimat. Megismerkedtem a Cseperedő program vezetőjével és megkért tartsak csoportot beszélgetéseket a szülésről, és még arról amit én fontosnak találok az egyes baba-mama klubok alkalmával. Szeptembertől lennének aktuális. És ugyanígy szeptemberben folytatom majd a szoptatási tanácsadási kurzust Nagyszombatban.

google.com

Mit csináltunk?

Ebben a hónapban sokat alapoztunk a közös programokra. És mivel az eper és a levendula szezonját éltük, voltunk epret szedni, amiből később eper lekvár is készült, recept a blogon található. Nekünk ez még nem volt elég, így eperfesztiváloztunk is sógorékkal, ezenfelül pedig jókat ettünk a pozsonyi kulináris napokon is.  Az epren túlhaladva levendula kedvelők lettünk. Bemelegítésként levendula vásárra tévedtünk be férjjel. Na jó, férj azért annyira nem, mint én, de azért a Levendula fesztiválért oda volt meg vissza, ahol nagyon jól megpihentünk és kikapcsolódtunk.A leszedett levendulából itthon levendula szörp készült. Az sem elhanyagolható dolog, hogy hatodikán lettünk két éves házasok, amit méltóképpen romantikus vacsorával egy hangulatos helyen, és utána sétával ünnepeltünk meg. Férj szeretné, ha az lenne az évfordulós helyünk. 
S most jut eszembe, hogy a házról már rég nem esett szó. Nooo kérem szépen az utolsó szoba kifestve, leparkettázva, függöny fenn,  virágok is díszelegnek az ablakpárkányon, az összes szúnyogháló most már a helyén, garázs átrendezve férj új autójának, vettünk teraszra asztalt székekkel, garázs felhajtó és járda a bejárathoz letérkövezve, kerítés a szomszéd felől kész, a telek legyamírtózva a gaz terjedése és burjánzása ellen, előtt még asszony(azaz én) kigyomlálta az udvart ahogy tudta, virágokat ültetett át, vettünk napernyőt és az utolsó egy-két hétben férj nekifeszült kézzel szétdolgozni a föld kupacokat, ebben és besegítek neki. 
Mostanában könyvet is nehezebben veszek a kezembe, de itt-ott azért ráerőszakolom magam, addig is nem az agyam jár. 

google.com

Tervek júliusra:

  • betöltöm a harmadik X-et, tortát szeretnék rendelni, a legközelebbi családot meghívni, 
  • júniusban végül is nem volt ház avató, részben a fennakadt udvari munkák  miatt, ilyen állapotban nem szeretnénk hívni az férj unokatestvéreit, ettől függetlenül már nem egyszer hívta őket csak úgy....
  • felkértek felnőtt felügyeletnek egy helyi nappali táborba, ahova Csabi is megy, ott helyt állni, 
  • élvezni a nyarat, 
  • lehetőség szerint csónakázni a Kis-Dunán, 
  • a házzal kapcsolatban, a teraszt kell megoldani, fedettnek szeretnénk elhúzható üvegfalakkal, hogy télen is kiülhessünk, a szomszéd faluban van egy cég, akik ezzel foglalkoznak, 
  • a folyó parton olvasni, 
  • továbbra is kényeztetni magunkat gyümölcsös smoothiek-kal,
  • összehozni Gabi-Csabi-Zsófi-Panni-Kispetis találkozót, a lányok kíváncsiak a kicsikre, 
  • élményben épp megfelelően gazdag négy napot eltölteni a bandával Selmecen.


2017. június 29., csütörtök

Örömömre szolgál #66

  • a gyerekekkel lenn a Duna-parton játszani, bent már kezdett elszabadulni a pokol, ekkor mondom elérkezett a pont, hogy ki menjünk és ott fárasztják ki magukat, az elején a gyerekek kedvenc dalait hallgattuk a telómról, mindannyian dúdolgattunk, sőt még Csabi is. Aztán került elő ladba, és labdáztunk,
  • hogy sikerült finom csokis brownie-t sütnöm, már próbálkoztam vele de végül is nem került fel a blogra, ha valaki kiváncsi a receptre, én ez alapján készítettem, a gyerekek csak úgy falták,.
  • szép napraforgó csokrot kapni férjtől, akit még az sem riasztott vissza, hogy idegen földeken jár, még anyu is megcsodálta, 
  • újra zumba órán lenni, ezúttal elhagytuk a kultúr ház falait, és kinn voltunk a szabadban, nagyon jó volt, 
  • egy szép délután szívemnek kedves barátnőmmel és még annál cukibb kislányával lenni, már nagyon rég nem látott a pici, de nála ez nem volt akadály, nagyon jól elszórakoztunk, 
  • a frissitő eső, 
  • képeket kapni a lányoktól, suliban évvégi fényképeszkedés volt, és egyéni képeket is csináltattak nekünk, 
  • hogy ha rossz napjaim is vannak, akkor erőt tudok meríteni belőle, bár továbblépni dolgokon még mindig nehéz, 
  • hogy összesen 27 új bimbó van az orchideáimon.






2017. június 28., szerda

Levendulás muffin


Ugye hát Tihanyból nem lehetett levendula nélkül hazajönni.😊 Itt azonban nem ér véget a történet, a leszedett anyagot fel is kell dolgozni. Mindenképpen szerettem volna sütéshez (is) felhasználni belőle. Tihanyban a leveseken kívül levendulás sütemények is készültek. Mivel új alapanyaggal dolgoztam és nem ismerem még annyira, így egy könnyebb receptet választottam. Így esett a választás muffinra. Egy baki volt, hogy nem volt itthon sima liszt. Ekkor jött képbe Zsófi, hogy őt megkérem hozzon nekem a boltból lisztet. Nahát kérem szépen egy kis "baleset" után erre is sor került. Miután minden hozzávaló a munka felületen virított, így nem állt az utunkban már semmi. 
Minden alkotóelem a helyére került, így kaptunk egy szép csomó mentes masszát, amit Zsófival felváltva szétkanalaztunk a formákba, majd a 107 fokra előmelegített sütőben landoltak és vagy fél órán belül készre sültek. 
Sikerült még a zumba óra előtt elkészülnünk velük, ahova Zsófival együtt mentünk. És utána még az utolsó lépésként felkerült a csokis máz a tetejükre. 
A gyerekeknek is küldtem belőle, hiszen nagyrészt Zsófi csinálta, és a másnapi osztály kirándulásra is vittek magukkal.







2017. június 27., kedd

Tihany 2017

Tavaly nyáron nem voltunk sehol nyaralni, így aztán férjjel elhatároztuk, az idei nyarat üdüléssel is töltjük. Férj szokta bevetni, hogy igenis voltunk nyaralni. Nem is akárhol, Máltán...Építkezés, malter, Málta....így már talán érthetőbb.😉
Ez alkalommal közelebbre mentünk. Tihanyba a Levendula fesztiválra. Egyik este férj elé tártam az ötletet, és ő egyből igent mondott. Gondoltam ez könnyen ment, jó is lenne mindenben ilyen módon egyet érteni. Náluk munka megosztás van. Ez azt jelenti, hogy én kigondolom, megtervezem hova, hogyan és mikor megyünk, bepakolok, program tervet készítek, férj meg szállást és szállítást biztosít.
Két nap múlva férj elintézte a szoba foglalást, én az indulás előtti napokban még nem láttam ki a fejemből a náthától. Mondom, a fene egye meg, hogy akkorra kellett elkapnom férj bacijait és küzdeni velük. A győztes én lettem, mert péntek reggelre meggyógyultam, és újult erővel indultunk el. Hát akkor jöjjön az élmény beszámoló!

Szállás

A szállás intézésébe nem nagyon szoktam belebeszélni férjnek, jól tud választani. Most sem okozott csalódást. A Hotel Tihany Átrium-ban szálltunk meg. A szoba nagyon elegáns, tágas, klímával felszerelt, kényelmes ággyal, külön kispárnával (ami nálunk plusz piros pont), csendes helyen van, kedves és segítő kész személyzettel. Parkoló helyet is tartottak fel nekünk. Egy alkalommal, a portás látta, hogy épp helyet keresünk, segítőkészen irányított a már előre lefoglalt helyre. Forintváltással sem volt probléma. A reggelik az ilyenkor szokásos svédasztalos formában történtek. A kínálat is változatos volt, pont annyi, amennyiből  tudsz választani. Férjjel konstatáltuk is, hogy nem is olyan jó ha túl nagy a választék, mert egyszerűen csak kapkodod a fejed, és nem tudod mit egyél. Az árban benne volt három napnyi belépő a szemben lévő strandra. Kellemes, elzárt, tiszta, szépen ápolt, mindennel felszerelt strandot kaptunk.

Az első képünk, amit lőttünk. A hotellal szemben működik valami hajós egylet vagy mi,és ott sétálgattunk.

Éttermek

Az éttermeket még itthon listába foglaltam. Körbe néztem melyek a jók. Párat felírtam, hagytam magunknak lehetőséget más, jó helyek spontán felfedezésére. is. Megérkezés és átöltözés után nyakunkba vettük a sétányt. Útközben betértünk egy gyors falatozóba. Mi ha éhesek vagyunk, ölni is tudnánk. Hogy kit? Hát egymást. Olyan finom hotdogot kaptunk, hogy talán eddig párja nincsen, amit eddig hotdogként ettünk. Finom bodzás limonádét ittunk, és hogy meg fokozzam, gyönyörű kilátással a tenger színű Balatonra. Este már rendes étteremben ettünk. Fenn a Tihanyi Apátságtól nem messze a Visszhang sétányon. A kiszolgálás gyors volt, itt-ott bakival, de az ilyen megesik. Mindezt kárpótolta a szuper Mochito, a fantasztikus kaja, és a szemetgyönyörkötettő kilátás a Balatonra, de most már egy dombról, így jobb szemszögből láttuk a vakító kékséget. Ezt a helyet csak úgy spontán választottuk. Másnap szombaton már céltudatosan választottunk helyet, azt amit már előre kinéztem. Apáti étteremben ebédeltünk. Igaz kicsit félre eső hely magától Tihanytól, de nekünk nagyon is megfelelt. Szép, zöld övezetben, közel a Balatonhoz, bár most nem láttunk rá a magyar tengerre, a levegőben érzetük, közel van. Igazi ínyencségeket fogyasztottunk, a kiszolgálás gyors, kedves, és színvonalas volt. Szombaton este a Stég pub pizzériában ettünk, ahol a naaagyon telt ház ellenére is a pincér nők nagyon kedvesen fordultak felénk és szolgáltak ki. Nekem feltünt, hogy nem csak a vendégekkel, hanem egymáshoz is szépen viszonyultak. Szinte megállás nélkül dolgoztak egész nap, és még volt erejük a kollégával viccelődni, és mosolyogva szépen kérni. Nagy elismerés nekik!

Péntek esti vacsora. Nekem: roston sült csirke mell, erdei gyümölcsös öntettel és finom rizzsel. Férjnek: sok-sok hal, párolt zöldség és a szuper Mochito.

Itt már Apátiban, levendula krém leves ribizli habbal.


Programok

Hát volt mit megnézni. Az első nap a séta során nem tudtunk betelni a Balaton szép látványával, a tiszta szép tenger színű vizével. Aztán eljutottunk a fesztiválra. A kézműves kirakodó vásárnak mintha nem lett volna vége, annyian voltak. Nagyon színvonalas portékáik voltak, természetesen ami lehetett az levendulából volt. Szörpök, borok, szappanok, illatosítók, kozmetikai szerek, levendulás mintázatú ruhák, konyhai kiegészítők, dísz tárgyak. De voltak porcelán tárgyak, kézzel készített táskák, jártunk fazekas házban...stb. Mivel dőltek a pluszok, jól esett a hűsítő fagyi. Ettünk levendulás-étcsokoládés, levendulás-fehér csokis és sima levendulás fagyit, valami mennyei volt. A fagyizót már előre kinéztem. Péntek este autóval körbejártuk a környéket, és ami tetszett ott megálltuk és nézelődtünk. Így megtaláltuk a levendula szedő helyet, akkor még miden lilában pompázott, és visszafele a szállásra pedig a naplementében gyögyörköndtünk. 

A lényeg az a háttérben a Paprika ház.

A fagyizó mindig tömve volt.











Itt lehetett rövidíteni a szállás felé.



Szombaton lementünk a tihanyi Belső-tóhoz, ott még nagyobb kirakodós kézműves vásár volt (találtunk férjnek olyan levendulás dezodort, amitől nem izzad, hurrááá) és itt már nemcsak a szemünket legeltettük. Benéztünk a Levendula házba, de túl sokan voltak, meg már teli is volt a kezünk, így csak körbe néztünk a szépséges venni valók közt. Utána voltunk Babamúzeumban is, ami szintén élmény volt. Láttunk régmúlt babákat, régi baba konyhákat, még a Titanic időszakában készült babákat is állítottak ki, de volt köztük néger törzsekből származó baba, és sok-sok magyar népviseletben felöltöztetett babák is. Délután strandoltunk kicsit, és összeszedve a bátorságomat (férjnek  nem kellett, neki van), kajakoztunk egy fél órát a Balaton csendes vizén. Annyira jó volt, az utolsó tíz percben kezdtem el igazán élvezni, addig arra koncentráltam, hogy "ügyességem" révén bele ne forduljak a vízbe. Pár percig még úgy is hatott a dolog, hogy férjjel együtt kajakozunk, nem mint akik üldözik egymást.😁Az estét a téren töltöttük sétával és koncert hallgatással.
Vasárnap reggel a kijelentkezés után kompozni is voltunk. Átmentünk Szántódra, ettünk egy jég kását, aztán rájöttünk, hogy ott túl sok látni való nincs, így vissza kompoztunk. Egy újabb élményes programponton voltunk túl, amit naponta kibírnék. A szép látvány, a szellő, a hajósokat nézni, jó volt na. Hazafelé megálltunk még levendulát szedni (amiből már készült muffin, majd jövök a recepttel), majd az utolsó megállónk egy útba eső kaland park volt, ahol a tó partján ebédeltünk, és a végén vízi bicikliztünk. 






Míg a kompot vártuk.


Alig maradt valami. De azért két kistáskányit szedtünk össze.





Hát ennyi fért három napba, volt még több program a levendula fesztivál keretén belül, amit szívesen kipróbáltam volna pl. levendula krém készítés. De nem akartam a férjmegörzőben hagyni a párocskámat,. Esküszöm, hogy olyan is volt!!😊