2018. április 6., péntek

Hello április!


Húsvét elteltével mondhatni, hogy eljött a tavasz is. Igen, már sokkal jobb, kellemesebb az idő odakinn. Szerdán már melegem is volt az őszi-téli bakancsomban, és már a kocsiban is melegeebb van, ha huzamosabb ideig áll a napon. Talán ennyit az időjárásjelentésről.😊  Tudván, amit tudok, amit ti is tudtok....azaz megint ide sem toltam a képem egész hónapban, úgy éreztem írnom kell már. Így hát örömmel ültem le gépem elé, és vetem papírra, milyen is volt a mi márciusunk.


www.pinterest.com

Munka

Jelentkezőből van, nem panaszkodom. Férjnek már nehéz követni, mikor hova megyek. Bevallom, volt egy kisebb hullámvölgy, mikor úgy éreztem kevés ez a tanácsadás. Nagyon hiányzik a szülőszoba, a pörgés, babákat látni megszületni. Viszont sok lehetőséget is ad az ilyen fajta szabadság. Magam osztom be a munkaidőmet, nagyon sok újat tanultam önszorgalomból, most már igazán foglalkozhatok úgy terhes nőkkel, hogy azok félelem nélkül, felkészülve menjenek szülni. A kórházban régebben, ha klónoztattam volna magam (többszörösen is) nem is tudtam volna olyan szinten  foglalkozni egy kismamával, szülést kísérni, ahogy azt egy szülésznőnek igazából kell. Pedig nagyon oda tettem magam. Ma is egy kismama azt írta, hogy az  a kevés pár alkalom is, amikor tanácsadást tarottam neki, nagyon hasznos volt a számára, és sokkal nyugodtabban várja a nagy találkozást. 
Egy hetilapnak ismét adtam le cikket. Arról írtam, mit szabad, és nem szabad a szülőszobán. A WHO (Egészségügy Világszervezet) által kiadott ajánlásokról szól a cikkem., áprilisban jelenik meg majd.

Ez egy másik cikk.


Merre jártunk, mit csináltunk?

Április 9-én egy csallóközi magyar író nő, Durica Katarina egyik könyvének bemutatója alkalmából szervezett író-olvasó találkozóján vettem részt. Itt, előzetes megegyezés után egy kedves belsős ismerősömmel beszereztem sógornőm szülinapi ajándékát is még a program megkezdése előtt, hogy időben odaérjek egy másik szuper programra, amit már falunk kultúr háza szolgáltatott. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, szuper volt az előadás, székek nem maradtak "szárazon". Két hét eltelte után ismét mozgalmas hétvégénk volt. Kezdtük már pénteken. Délután  a falu házban erre mentem. Nem csak hallgatóság voltunk, hanem gyakoroltunk is. Nekem nagyon jó volt ismételnem. Hiszen ismétlés a tudás anyja. Innen siettem a kultúrházhoz, ahol férj már várt. Dokumentum-filmvetítés volt, a háborús évekről. Innen kissé megrázkódva mentünk haza, az úton haza fele belemélyedtünk a témába. Szombaton megünnepeltük férj unoka testvérének szülinapját, ahol megismerkedtünk annak barátnőjével is. Aranyos kis teremtés, nagyon igyekezett megkedveltetni magát. A szlovák nyelvvel úgy néz ki, ideje lesz újra összebratyiznom, mivel nemcsak ő, hanem az én unoka testvérem párja is szlovák anyanyelvű. 

Ez férj névnapjára készült a pite helyett. Tönköly lisztből készült házi hamburger.

Ezzel pedig engem lepett meg Panni keresztlányunk.💗

Lui macskánk összeszedett valami kórt, mert eléggé sápadtan jár-kelt az udvarban. Férjjel úgy láttuk náthás volt a drága, mert az orra váladékozott, meg beragadt a szeme. Jelentem mindent szépen, odaadó ápolással kikezeltünk. Nyugi, magunk védelmére is figyeltünk. 
Házunk tájékán születtek kisebb-nagyobb változások. Férj szülei segítettek kitapétázni a hálószobát, rendet raktak a garázsban, kiszállítottak a kerítés léceket, hát volt mit pakolnunk a sofőrrel, átgereblyéztük az udvart, bátyuskám ezalatt dolgozott a kerítésünkkel. 


Férj névnapjára szüleitől kapott egy ügyes, mindenes, összerakható munkaasztalt. Ide most ideális volt. 




Tervek

  • falunkban lomtalanítás lesz, össze kell szedni, és a ház elé kitenni, amit lomtalanításba szánunk, 
  • röpke két hét, és útnak indulunk (direkt vagyok ilyen titokzatos ám), 
  • ismét lesz színházi előadás, oda elmenni, 
  • kirakni a muskátlikat,
  • leadni végre a jelentkezésemet a suliba, 
  • ha jut idő, ablakokat megmosni.
Ennyi az annyi, reméljük legközelebb megannyi lesz.



2018. március 3., szombat

Viszlát február, helló március!

Füstbe ment terv. Az ígért posztok, és a hosszú csend miatt a cím akár ez is lehetne. Igen. Ígértem, hogy írok, többet, mint eddig. De rájöttem, hogy az nem miattam szólt, hanem hogy megfeleljek Nektek, kik olvastok. Remélem nem szegtem kedvetek így sem a blog követésében, ill. olvasásában. És innen talán evezzünk vidámabb vizekre.
Írnám, hogy itt a tavasz, itt van újra (pfff ez sem éppen pozitív), de hát a szeszélyes kisasszonyra még várni kell. Remélem nem sokáig. No de hát várjuk ki, hisz az ember egyik legjobb tulajdonsága, ha türelmes, nemde bár. Addig nézzük csak mi is történt februárban, ami mint kiderült ebben az évben 28 napos volt.

www.pinterest.com

Munka

Mintha nemcsak a medvék aludnának téli álmot, hanem a kismamák is. Igaz így is voltak új jelentkezők, de most megint fellelendültek, jobban. Már messzebbről is felkerestek, hogy igénybe szeretné venni a tanácsadást, végül maga a kismama  mondta vissza, miután (a nagyobb távolság miatt értelemszerűen az ár is emelkedik) nem felelt meg neki a kért összeg. Én is sajnáltam, de hát így döntött. Ezt a dolgot feledtette velem egy nagyon szép értékelés attól a kismamától, akivel szülés után is folytatjuk a közös munkát, és egyelőre úgy látom, eredményesen. Az ilyen szívmelengető értékeléseket gyakran vissza-vissza olvasom, belőlük építkezem, és adnak erőt a folytatáshoz. Mint mindig, lét elemem a fejlődés, továbbképzés, így beiratkoztam egy két napos kurzusra, Lozorno-ba, nem messze Pozsonytól. Mojžišova által kidolgozott a  női terméketleneséget hivatott javítani gyakorlat sorok elsajátítása volt a kurzus témája. Nagy meglepetésemre, és talán szerencsémre is, csak én jelentkeztem a kurzusra, így annál jobb volt nekem, hogy csakis velem fogalkozott, és így előbb is végeztünk. Nagyon élveztem a képzést. Az ilyenek után mindig mintha erősebbnek érezném magam. Hiszen a megszerzett tudás, hatalom. Vagy mi a fene. 
Az Csallóköz hetilapba folytatódik az együttműködés, továbbra is havi egy cikk erejéig babavárás témában publikálok majd. 
Az általam és MK projekten belül megsegített csehországi származású, több gyermekes szegény körülmények között elő édesanya támogatása is egy mérföldkőhöz ért. Projektünk egy tagjának sikerült szociális munkásokat látogatását megszervezni a családnál. Ezután az édesanya úgy döntött négy gyermekével hazamegy pár hónapra, a legidősebb a suli miatt kénytelen volt maradni. Remélem ott sikerül neki rendbe hozni a dolgait, ahhoz hogy itt is érvényesülni tudjon. 



Mit csináltunk, merre jártunk?

Nagyon sok jó program van a környéken, és így nehéz választani. Egyre viszont, amit nem is terveztem, arra elmentünk. Igazából nem is éppen szórakozási program volt, hanem a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi és szociális munka főiskola Dunaszerdahelyen lévő kihelyezettség 2017/2018-as tanév szakjainak ismertetését hallgattuk meg. Én szeretnék tanulni, vagyis el tudom magam képzelni ismét iskola padban. A szak irányok közül a szociális munka fogott meg, a pszichológia nem annyira. A felvételi papírok nagy része kitöltve, még kell életrajz, az jelentkezéssel járó anyagiak elintézése. Néha kételkedem, hogy kell e ez nekem, férj támogat benne, és a jövőben még kihasználhatom. Keresztfiúnkat, Kispetit köszöntöttük fel szülinapja alkalmából, ami még januárban volt. Láthatóan nagyon tetszett az ajándék, aminek köri anyu örül a legjobban, mert már vagy októberben megvette, összeszerelni persze köri apu szerelte össze ripsz-ropsz, az ajándékozás napján. Sógoréktól mi sem mentünk el üres kézzel, kértünk és kaptunk is egy keresztlányt, így a hétvége további része pannisan telt. Panninak legjobban anyunál tett látogatásunk tetszett, illetve maga anyu, ahogy kedvesen és mosolygósan beszélt vele. Anyunak is jót tett, bearanyozta a napját. Barátokkal is többet találkoztam, baba látogatóban is voltam, immár másodszor drága barátnőmnél. Az önismeret egy újabb levelét ismerhettem meg egy lélek-koordinátor segítségével, akinek vezetése alatt rájöttünk, hogy tudat alatt kapcsolatba kerültem az elhunyt nagypapámmal és nagymamámmal, akit utóbbit nem is ismertem. Vissza húzott még hozzájuk a gyerek énem. Érdekes....
Hosszú várakozás után a városban újra volt meditációs klub, és ezt most nem hagytam ki. Kicsit rövid volt, de hát nem is a hosszúsága a lényeg, hanem, hogy milyen pozitív energiával jönn onnan haza az ember. A hónap utolsó vasárnapján teadélután volt a helyi kultúrházban. Megint én volt a legfiatalabb résztvevő, akinek az egészségből sosem elég. 
Férjjel randizni is voltunk, elhívtam őt vacsizni. Kellemes este volt, kimozdulni is jó volt együtt. 
Mostanában bizony jobban szeretek olvasni, hamarabb veszek a kezembe könyvet, és most el is halmoztam magam olvasni valóval. A lagomot olvasom, A lány a vonaton-t, és egy önismereti fejlesztő könyvet, ezeket váltogatom.
Férj bátyámmal nagy erőkkel dolgoznak a kapu elkészítésen, azaz azon a vaskereten, amire majd a lecek lesznek felfúrva. Ez miatt sok hétvégénk foglalt, de ezzel is haladunk, és jó látni, ahogy férj, amit tud, dolgozik a házunkon. 😊






Tervek

  • szülinapi ajándékot beszerezni, 
  • névnapi pitét sütni, 
  • cserepekbe ültetni azokat a virághagymákat, amiket férjtől kaptam az első randink, és azzal együtt kapcsolatunk elkezdésének évfordulójára, 
  • előszoba bútort venni, 
  • beszerezni a még hiányzó dolgokat a nagy út előtt, 
  • erre elmenni, 
  • egy pozsonyi volt kolléganőmmel egyeztettünk, hogy márciusban eljönnek hozzánk, arra valami finomat sütni, 
  • és ami még spontán jön...

Szomszédasszonyom azt ígérte, Lilivel elhozzák a tavaszt. Na ki fejti ezt meg? Nem kell sokat várni rá. Na de kire is?😉😊




2018. február 9., péntek

Januári kitekintő

Már pár napja halasztom, és csak halasztom a hónapvégi összegzést, pedig épp ezt akartam elkerülni. Nem is tudom mikor telt el január. Az év első hónapja úgy suhant át felettünk, hogy egyszer csak azt vettem észre, február van. Pedig a télies hónapok számomra mindig is olyan vontatottak voltak. Azért persze leírni sem szeretném, mert történtek jó dolgok, is.

www.pinterest.com


Az Új évet köszöntve, és egy új hagyományt teremtve, falunkban megrendezték az első új évi koncertet. Az előadókat nem ismertük, férj kicsit pánikban volt, hogy ugye nem olyan izé-mizé időseknek szóló zenék lesznek. Én sem tudtam, de hát szeretünk művelődni, így hát elmentünk, és nagyon is jó volt. Egy zenész házaspár, az asszony énekelt, a férj meg zongorázott, játszott a nagyoknak és kicsiknek, mert hogy azért voltak gyerekek is, de a mi korosztályunk alig képviseltette magát. Olyan átdolgozott dalok csendültek fel, mint Cserháti Zsuzsa....és khm másra nem emlékszem.
A nagy szervezés mellett az egyik hétvégénk szabad lett, így aztán társultunk azokhoz a túrázókhoz, akik szinte minden évben megteszik az eperjesi turisztikai egyesület megalapítójának emlékére szervezett gyalog túrát a környékünkben. Ebben az évben először egy szomszédos falu turisztikai klub tagjai is eljöttek a meghívásra, így ápolva a falvak közti kapcsolatokat. Jóóó nagy gyalog túra volt, és elmondhatom jobban elfáradtam, mint mikor a Magas-Tátra turista útjait jártuk. Reggel még havazott, de induláskor és egész úton tökéletes túrás idő kísért bennünket. Átsétáltunk a szomszédod faluba a vízi malomhoz, készült egy közös kép is a túrázókról, a helyi polgármester finom házi itókával és szintén házi kolbásszal és szalonnával kínálta a népet. 


A dunatőkési vízi malomnál.

Férj nagy örömére sikerült nyélbe ütni a gyerekekkel való szánkózást. Nagyon kellemes egy közös nap volt, amiről a hideg arc pír, és a gyerekek boldog arca is sokat elárult. Sokszor gyógyír ez nekünk, hogy velük, vagy Panniékkal lehetünk. Teljesen kikapcsol, és nem keringenek a fejemben lehúzó gondolatok,vagy éppen olyan emberek, akik hasonló hatással vannak rám. Ezzel együtt a közös gyereknek még nem jött el az ideje, és nem azért, mert éjjel fel kell hozzá kelni...
Majd január utolsó szombatján is a művelődést választottuk. Hippolit a lakáj című darabot adták elő lakszakállasi amatőr színészek. Jól mulattunk. 

A tanácsadás is köszöni jól van, jelentkeznek újak, van, hogy a konkurencia kliensei keresnek fel. Ez egy nagy kihívás, jól kell teljesíteni, nem ugyanazt nyújtani, és érdekesebbé tenni a tanácsadást. Két következő szak cikkem is megjelent a szokásos hetilapban, amiben publikálok, emellett a MK projekten belül a WHO ajánlásai szerint írtam a normális szülésről, és pozitív visszajelzések érkeztek, érkeznek. Sosem elég a tanulásból, így újabb érdekes könyveknek lettem a gazdája. Belemélyülök a terhesség alatti aroma terápiába és a jógába, és annak jótékony hatásába szülésre való felkészülésre.  Valamint elindítottam egy sorozatot, keddi kérdés cím alatt. Minden kedden közzé teszek egy a  tanácsadás témájával kapcsolatos kérdést, hogy ne csak szak  cikkek és szak blogok megosztásáról szóljon az oldal.
A több gyerekes, szegény körülmények között élő anyuka segítése is folyamatban, de most már hivatalos úton. A MK projekten belül egy csapat tagot sikerült meggyőzni, hogy ennek az anyukának segíteni kell. Erről magyarul, és szlovákul is írtam. Az anyát sikerült meggyőznöm, írja le történetét, hisz csak így lehet valami hiteles. Még nem tettük közzé, sok háttér munka van még addig, míg ezt megjeleníthetjük. 

És kellett már egy kis változás. A másik változás még várat magára...


Élevitel és táplálkozás szempontjából is változtatások álltak be. Jobban odafigyelünk a szemét szelektálására, én heti egy vagy két alkalommal jógára járok, és plusz amit még a kismamákkal is végzek. Mivel teljesen elhagytam az öblítő használatát, az ecet mellé azért még odakívánkozott valami. És ekkor a kedvenc bio kozmetikum boltomban rátaláltam egy levendulás mosóparfümre, és azonnal jött persze velem haza. Mosopórt még a "klasszikusat" veszem, de azt is inkább papír dobozban, így az is végén mehet a szelektív hulladék gyűjtésbe. Én a helyi alap suliba szállítom rendszeresen a papír hulladékot. Mostanában én intézem a bevásárlást, már nem együtt járunk. Nemrég felfedeztem a bio, glutén-és laktóz mentes részleget, és alig lehet onnan elrángatni. A klasszikus bio élelmiszeren kívül (bio joghurt, tejföl, százalékos dzsúszok, darakása, vegeta, majonéz, édességek, kekszek, müzli, különféle kenők, bio juharfa szirup, bio agávé szirup)  találtam bio élesztőt is, aminek az állaga, az illata és a színe is más, mint a klasszikusé, és abból meg a tönköly lisztből, búza lisztből, teljes kiőrlésű sima lisztből készülnek itthon a kenyerek. Valamint megismerkedtem a chia maggal, és valóban olyan jó, ahogy írják. Ja és a glutén mentes pudingra férj mondta, hogy finom. Ilyet engedett ki a saját száján.
😊 

Farsangi fánkjaim.

Ennyit talán dióhéjban....



2018. január 30., kedd

Irány szánkozni!

Vasárnap reggel felpakoltuk a három nem saját gyereket, és elmentünk szánkózni Selmecbányához közeli dombokra. Nagyon sok hó volt ott, olyannyira, hogy nehéz is volt először megfelelő szánkózási felületet találni. Aztán egy félreesett erdős útra a dombok között esett a választás. Élveztük a friss, hideg,  minden mentes levegőt, a nyugalmat, a csendet, hogy csak mi vagyunk ott. A gyerekek is nagyon felszabadultak voltak, nagyokat sikongottak, ha megindult a szánkó a lejtőn, hógolyóztak, hógolyókat gurítottak le a domboldalról és szurkoltak, hogy minnél nagyobb legyen a golyó és tovább guruljon. Egyszóval bolondoztak. 





Hamar eljött a kaja idő. Készültünk. férj megvette a lehető legnagyobb kenyeret falunk pékségében, s abból gazdag szendvics kenyereket csináltunk. A nagy fehérségben, friss levegőn, elégedett mosolyokkal az arcokon ettük meg az elemózsiát.Senki sem nyafizott, hogy hideg van, hogy izé-hozé, mindenki hangulatosnak találta és élvezték. Aztán tovább indultunk. Több kanyarnyi szánkózás után meghallottunk egy vízesést. Persze mindegyik gyereknek le kellett mennie oda. Férj biztos kezei között mindenki épségben leért, megnézték lenn a domboldalban is a havat, meg a vízesést, majd feljöttek. És azt meg kellett örökíteni. Ahogy Zsófi megcsúszik, nagyon röhög magán, férj is röhög, mindenki röhög, de azért segítsünk már neki egyszerűen képért kiáltott.😊



Pihenésképpen betértünk egy kedves kis panzióba teázni. Nem volt ott senki, a kiszolgáló néninek szó fosása is volt bizony. Gondolom hiányolta a társaságot.😊 Utána megnéztük a környéken lévő tavakat, tettünk egy nagy kört majd mentünk, amerre éhes hasunk vitt. 



A nap zárásaként bekukkantottunk még a Salamandra sí központba is, és naná persze hogy le kellett fotózkodni a gyíkkal.😊 Az ottani tavat sem hagyhattuk ki, megnéztük a sí pálya lenti részét, ahol majd szeretnének férjjel síelni tanulni. Csak ne hogy engem is rávegyenek!😁

Már kezdett sötétedni, így hát elindultunk. Egy közös hurráááá kiáltással búcsúztunk a selmeci domboktól és hótól. Zsófi fél óra múlva megkérdezte, mennyi még az út, aztán csend lett hátul. Az ikrek, annak hallatára, hogy még egy óra az út haza, jobbnak látták inkább kidőlni és teljesen magukba mélyedve élvezni az utat. 

2018. január 20., szombat

Dombokon, hegyeken

Férj már türelmetlen, hogy még nem volt beszámoló az utolsó hétvégés kirándulásunkról. Ja,  igen és kérte, hogy vegyem a figurát mesélősre. Hát megpróbálkozunk vele, azt mindenki döntse el mennyire vettem mesélősre a figurát.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tátra. Tudjátok az a magas fajta, gyönyörű szép hegyekkel, meg fenyőfákkal, már amennyi maradt a nagy vihar után. Élt, éldegélt, megélt sok évet, évszakot, számtalan turistát. Köztük minket is. Megjegyzem mindezt ma is gyakorolja és megéli.
Egy szép napon a Veress palota (nem szeretek túlozni, csakis a hatás kedvéért) ura lefoglalt egy ellenállhatatlanul hangzó all inclusive szálláshelyet, s majd egy másik szép napon lovas paripánkat  (aki egyébként sok lóerővel bír) megrakva minden lehetséges szükséges öltözékkel útnak indultunk. 
Nagyon izgalommal a lelkünkben róttuk paripánkkal a kilométereket, közben gondoskodtunk drága lovunkról, hogy ne szomjazzon. Meg is hálálta, újult erővel szelte az utat, úgy, mint még soha, s egy szép délutánon, megannyi úti viszontagság után, elérkeztünk utunk végére Megpillantottuk őt. A kacsa lábon forgó (szintén csakis a hatás kedvéért) édes kis fa házikót a halas tó vizén. Ez viszont nem mese. Lábakon állt, csak nem éppen kacsa lábakon.😊
A fogadós (hogy értsd, recepciós) nagy örömmel, és szeretettel fogadott minket. Ellátott minden szükséges tudnivalóval, majd szerény kis csomagjainkkal elfoglaltuk a szállásunkat. Egyszerű, de egyben vidám és otthonos hangulatával azonnal belopta magát a szívünkbe. 


Ezután a heted hét országon is ismert Csorba-tóhoz vitt kedvenc lovasom. Sétáltunk a káprázatos, mesés természetben, és gyönyörködtünk volna a tó varázslatos erejében, ha nem lett volna akkora bazi nagy köd. Miután a séta kiszívott belőlünk minden életerőt, a Nefeljts szálloda nyújtotta masszázs, wellnes procedúra és arckezelése által születtünk újjá, majd a konyha fő szakácsa jobbnál jobb étkekkel kényeztettet minket, valamint a szálloda többi népét is. Este, mikor nyugovóra tértünk, elég volt pár percre orrba szippantani a friss hegyi levegőt, és máris álom országban találtuk magunkat.

Talán már említettem, hogy nagy volt a köd.


Majd jött a másnap, ami sok szépséget, és élményt tartogatott a számunkra. Reggeli után felnyergeltük paripánkat, aki egész úton nagyon kézsségesen állt a szolgálatunkra. Pár kilométerrel arrébb egy hegyi turisztikai csomóponton a világ több országából érkezett (Anglia, Hollandia, Wales, Malajzia, Csehország, Skócia, Lengyelország USA) derék legények mérték össze erejüket és tudásukat jégszoborkészítésben. Nagy erők csaptak ott össze, szinte érezni lehetett a hideg, hegyi levegőben is azt a feszültséget, amit egy mindent elsőprő izzó, verejtékes munka csak okozni tud. Később elmélyültünk a tátrai jeges dóm szépségében is.
Utána nekirugaszkodtunk a hegyi turisztikának, életem talán legnagyobb ellenségének, de mint utóbb kiderült, nem is a legnagyobb, és nem is ellenség. Végtére is nagyon élveztem így összegezve, az elején kellett kis idő, hogy összebratyizzak a föl-le-föl-le járással. A sok talpalásért káprázatos táj, és szinte fehéren csillogó vízesések látványát kaptuk kárpótlásért. 







Földgömb jégből.










A Csorba-tó közepén.


A kirándulás utolsó napját is szerettük volna a lehető legjobban kihasználni. Ha már így belejöttünk a hegyi turisztikába, és élveztük a hegyi friss levegőt, következő úti célunknak egy kevéssel több, mint fél órás turista célpontot tűztünk ki. Az úton továbbra is élvezhettük Tátra "meleg" vendég szeretetét. A hegyre felfele napsütéses időben volt részünk, néha-néha már melegem is volt, hála a csúcs szuper turisztikai felszerelésnek. Felérve a hegyre, a 40 perces teste-lelket megizzasztó gyalogolás után, ahogy megpillantja valaki a szeme elé táruló havas, jeges látványt,  az ember szinte azonnal elfelejti minden nyűgét-baját. Nem is lehet nem megállni pár percre, és nem magunkba szívni azt a levegőt, a napfényt, és hagyni, hogy szemünk  gyönyörködjön. Innen már nem volt messze a vég cél, ahol a start várt minket. Eljutni a fenyőfák teteje közt épült járdára és annak végén lévő kilátóra, már rég dolgozott bennem. Ott annyira hideg volt már, hogy még a mama bugyit is elviselné az ember. 😊 
Hihetetlen jó, és felszabadító érzés volt a fák felett, között menni egy fa járdán, és még annál felszabadítóbb volt, mikor felértünk a kilátó tetejére, ahol a több méteres fenyőfák is kisebbnek tűntek.






Egy-egy helyen ilyen tájékoztató táblák voltak elhelyezve. Főleg a természet védelem fontosságáról szóltak. De gondoltak a gyerekekre is. Itt is láttam olyan keresd meg a párját pexeszós játékot, forgatós kis tábla formában kivitelezve.




Legfent. Itt sok elvetemült besétált a kilátó, hálóval kibélelt közepére, ahonnan lelátni annak teljesen az aljára. Mondom, kössz nem, nem szeretnék kitaccsolni a népre.

 A lefele úton. Itt már szinte suhantunk.😊 Előtte olyat kajáltunk, mint a csuda, nem gondoltam volna hogy egy hegyi büfében fogyasztom el eddig a legfinomabb hamburgert. És a másik csoda, hogy mint lapi földinek (ezt azuram találta ki) a napsütötte, havas hegyes táj szolgált látványnak, így fokozva az élvezetet. 

Kicsit szomorúan, de annál szebb élményekkel indultunk haza. Megbeszéltük, hogy valamikor nyáron is ezt újra át szeretnénk élni.

U.I.: Sorry, a közepe tájától kifogytam a mesélős figurából, de annál jobban belejöttem az úristendejókirándulásvolt fajta beszámolóba.😊