Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2015
Bevettük Eger várát....   1
  Már nem szószerint értve, de a jeles eseményre augusztus 15-én került sor. Hogy mindenki képben legyen, az igazság az, hogy meglátogattuk rég óta Egerben élő barátnőmet, Beát és párját, Zsoltit. Maga az út nem tartott sokáig, ha kibírtuk a 12 órás római utat egyfolytában vezetve, ez már nekünk semmi.....Hát a magyarok vezetési stílusáról lehetne külön bejegyzést írni, azonban nem szeretném ez miatt elvenni Tőletek az élményt.....Szóval este kilenc után megérkeztünk, a lakásukat is egyre megtaláltuk, GPS nélkül. Akarom mondani az volt, szerény személyemben...Én mondtam,most mennj az MO-ra, most maradj az M3-on, ha jól emlkészem ilyen számú utakon kellett mennünk....Bea barátném nagy örömmel fogadodt  minket. A lakás szépen rendbe rittyentve, még Kópé is (a kutyájuk, aki egy tacskó, megjegyzem nagyon aranyos és játékus kutyus) mintha be lett volna tanítva fogadásunkra olyan szeretettel és csodálattal nézett ránk.:-) Végigmértük-néztük a lakást. Nagyon ottho…

Egy háziasszony királysága

Kép
Gondolom most mindenki el kezdett azon morfondírozni, mit is takar a bejegyzés címe. Nekem nem kellett sokat gondolkodnom, milyen címet és miért adjak. Óóóó...... hát nekem a konyhám a királyságom. Itt aztán igazán jól érzem magam. Nagyon szeretek sürögni a konyhában. Ilyenkor sütök-főzök, új recepteket próbálok ki, melyekből már jó párat be is írtam férjem anyukájától kapott receptes füzetembe. Ennek  a nagy főzés iránti szerelmemnek legjobban  férjecském örül, mikor munkából hazajövet már az ajtóban érzett friss illatok jelzik....itt valami FINOM történt. Igyekszem mindig valami jót, finomat, laktatót főzni, és mondhatni arra is odafigyelek, hogy ne túl gyakran ismétlődjenek az asztalra tett ételek. Bizton állíthatom, hogy én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Sosem érzem, hogy szás százalékosan teljesítettem, bár Tamás kinyalt tányérja nem erről tanúskodik. Minden alkalommal száz százalékra hajtok..... Imádom a konyhámat. Tágas (még anyuék konyhájától is nagyobb, és ők nagy cs…
Örömömre szolgál 2
A múlt héten indítottam el ezt a posztsorozatot. Szeretném minden héten egyszer összegezni, mi jó is történik, zajlik az életünkben. 


 ismét sikerül találkozni az egyetlen baártnőmmel az egyetemről, új blogokra rátalálni, és azokat olvasgatni reggel kávézás közben,  papa kezd jobban lenni..... a hétvégén meglátogat minket a barátnőm, Reni készülj fel....:-) haladunk a nagy projekttel,  meghozták a hálószoba szekrényt, Zsófi mosolya mikor meglátott minket majd Tamást ölelte meg először, Gabi már rendszeresen köriapunak hívja a keresztapját, gyerekek oda-vissza voltak az ajándékoktól, pedig csak apróságokat      kaptak, papa öröme, mikor megláttogattuk a kórházban.

     Úgy érzem leírtam mindent. Következő héten újra jelentkezem majd ilyen örömpillanatok bejegyzéssel. Addig is ne feledjétek, mi a fontos: a jót látni.

Amiről mindig is álmodtam...

Kép
Talán tavaly ilyenkor jött az ötlet, hogy vegyük meg bátyámtól a telkét és fogjunk neki építekezni. Először még tartottam az egésztől, hiszen ez egy nagy dolog, hogy idézzem bátyuskám szavait: "Nagy fába vágtátok a fejszéteket." Hát mit is mondjak, igaza van. A házépítés sok munkával, utána járással, kiadásokkal jár, viszont az éremnek két oldala van. Sokat kell érte tenni, de nagyon megéri. Egy saját kuckó, a mi otthonunk, ahol együtt éljük le az életünket, letelepszünk, gyere(kek)et nevelünk, kutyus szaladgál az udvaron, virágokat ültetgetek....Ahhhh Istenem, bárcsak már ott tartanánk. Ahogy sejteni lehet, nekifogtunk. Egymást követték az események....telekvásárlás, a levél, hogy tulajdonosok lettünk, majd építészt kértünk fel a háztervek elkészítésére és az egész hivatalos ügyintézésre. Férjecském előmenetelben már megtervezte a házunkat, sok időt töltött vele, hogy végül mindekttőnknek eleget tegyen az elképzeléseinknek.  Az építészünknek így már csak apró változtatásoka…

Lomtalanításra fel 2

Kép
Hát nagysokára elértem ennek a nagy akciónak a második szakaszához. Sajnos, közbe jöttek dolgok, és nem tudtam folyamatosan végezni, de így is nagy örömömre szolgál, hogy végre sikerült hoznom a következő bejegyezést róla. Akkor nem is gatyázom, jöjjenek a képek és ahhoz a leírások. 




A következő helyiség a fürdő volt. Pár üres és régi flakon kidobtam, a sarokban előre raktam a félig üres flakonokat, hogy az fogyjon el hamarabb, valamint a mosdó alatti kis szekrény ment át a legnagyobb változáson. Elrendeztem a tisztítószereket,kiszelektáltam a felesleges, agyon használt dolgokat.


Sorban a következő a ruhásszekrény volt. Már erre is ráfért a lomtalanítás. Szándkékosan nem rakok fel előtte készült fotót, nem szeretem mutogatni, hogy milyen trehány tudok lenni..... Két táskányi ruhát raktam félre, amit majd a nálunk megrendezett ruhagyűjtésre elviszek. Fehérneműs képek azért nem mutatok...... 

A kreatívban dobozomban már nagy volt a rumli, mindig csak bedomtam az új anyagot. De most már íg…
Örömömre szolgál 1

Már sok olyan blogot olvastam, ahol a blogírok számba vették minek is örülnek, mi okoz Nekik örömöt, boldogságot, mi fakasztja Őket mosolyra, miben látják a jót, a szépet. Hát ez nekem nagyon megtetszett, mert mostanság igen csak híján vagyok az ilyen "mindenben csak a jót kell látni" gondolatoknak, képességnek. Nagyon hajlamos vagyok mindenben csak a rosszat látni, csak a negatív élményekre emlékezni és az alapján általánosítani. Így hát gondoltam én is indítok ehhez hasonló "poszmaratont",  és leírom, hogy én minek örülök, mi szebbíti meg a napom. Akkor az első:  hogy,már nincs hőség, és éjjel is jól alszunk, hogy megjött a terhes jóga könyvem, így abból is készülhetek,  hogy haladok a lomtalanítással, hogy belevágtam, hála férjemnek, életem legnagyobb kihívásába, és örülök,  hogy van két új falidísz a lakásban, hogy elkezdtük házunk építését, hogy a bátyuskám boldog, hála sógornőmnek, hogy apu végre nem dolgozik, hogy férjemnek jól megy a munka…
Kép
Egészség fesztiválon jártunk
Kedves Barátnőmmel, Renivel a nagy hőség ellenére is részt vettünk városunkban aug. 13-án (egyébként mindketten faluról vagyunk, csak ez a hozzánk legközelebbi város, és szeretjük is) megrendezésre került egészség fesztiválon. Volt több sátor, ahol különböző vizsgálatokat végeztek. A ds-i kórház két drága nővérkéje, és egyben ismerősiem, kapták a glikémia-,vérnyomás-,pulzus-és koleszterolszintmérés feladatot, amit igazán profi módon végeztek. Kellemesen elcsevegtünk majd mentünk a következő sátorba, ahol  vércsoport meghatározás várt ránk, tehát egy újabb pikk:-). Az is gyorsan elkészült, csak egy kis csöpp kellett a bennünk csörgedöző " léből", mely kitölti minden egyes porcikánkat. Jó volt nézni, ahogy ebből egy kicsit meg abból egy kicsit löttyint a vércsepre és annak kereszteződéséből pár másodperc múlva kijelenti:" Az Ön vércsoportja A pozit.". És még karkötőt is kaptunk róla, hát nem tök jó?:-). Melletünk az asztalnál addig Barátné…

Lomtalanításra fel

Kép
Egy szimpatikus blogot olvasva kaptam én is az ötletet, vagyis a lomtalanításról szóló posztját olvasva vettem rá magam erre a dologra. Nagyon hasznos dolognak tartottam , hiszen idővel az ember sok olyan dolgot halmoz fel ami már vagy elavult, régi, nem használja esetleg nem hordja és csak feleslegesen foglalja helyet a szekrényben. Így hát én is összeállítottam személyre szabott lomtalanítási listámat és neki is fogtam, azzal a kis külömbséggel, hogy én nem napokra, hanem hetekre osztottam. Élveztem is, ahogy szép rend és rendszer kerekededt ki a pakolás során, ugyan is már egy ideje egyre többet foglalkoztatott, hogy meg kellene csinálni....de mikor és hogyan kezdjük el. Nagy segítség a listaírás. Végigmész a lakáson és lejegyzed milyen helységeket kell pucba raknod. Nagy öröm az embernek, amikor a 2O nap után végigmegy újra  a lakáson a listája szerint, és látja rend van, mindennek meg van a maga helye. Főleg olyan egyénnek, aki a híres Monica-stílusban fut, mint én.....Hát igen, …
Kép
Ez meg az
Mint már tudjátok a csajos napok-délutánok közös hobbinkról (is) szólnak, azaz alkotunk.......éééés megy a pletyi, amit már keresztlányunk Panni is tud.  Peti kérdezi(az apa): "És mit fognak anyáék csinálni?" Panni válaszol: "blablabla....". Hát ez a lány nagyon fogékony az új dolgokra.:-).Jól van na, nekünk Nőknek ez kihagyhatatlan tevékenység, melyet ha nem végzünk rendeszeresen, mellékhatások is léphetnek fel. Hmmmmm.....pl. a pletyihiány-szindróma, aminek most meg nem mondom mik a tünetei. Hát ez most elárulja, hogy soha nem szenvettem ebben a szindrómában, mivel nálam még nem lépett fel eme hiány, mivel én ........:-). Na jó most mér nagyon elkanyarodtunk a fő témától. Szóóóval.....Mostanában több időt sikerült szentelni a kreatívkodásnak, aminek nagyon örülök. Készült egy SK névnapi köszöntő képeslap, konzervdobozokat öltöztettem új ruhába.


A képeslapot drága sógornőmnek készítettem.

Ezek a konzervdobozok még főzés után maradtak ki és gondoltam hasznos d…