2015. szeptember 3., csütörtök

Pannival #1


 Krisztával megbeszéltük, hogy csütörtökön elvisszük Pannit késő délutáni közös kiruccanásra. Nem ment könnyen a dolog, a kisasszony picit betett nekünk, de aztán pár perces rádumálás után sikerült. Örültem is neki, már hiányzott Pannival lenni, és neki is kell, hogy érezze szeretjük őt. Hát gyorsan útnak erettünk, még mielőtt még meggondolja magát. Vittük a "kolobezskát" is.Csak száguldozott vele, jó volt őt nézni, hogy örül. Az első állomás a közeli gyerek kuckóban volt. Futkároztunk, kergetőztünk, labdáztunk, puzzle-t raktunk ki, másztunk, és Panni ismerkededt egy kis fiúval, aki nagyon akart velünk játszani. Majd beiktattunk egy kis váráslást, kifli kellett a népnek. A pénztáros bácsi azt hitte, milyénk a gyerek, de ki kellett ábrádítanunk, hogy mi a keresztszülők vagyunk. Majd folytattuk utunkat, ami rövid séta után a játszótérre vezetett. Panni mindjárt rohant a hintához, hogy "jó magasra akarok repülni, olyan magasra mint a felhők vannak". Élvezte is a csajszika a hintázást, közben hogy magasabbra akar.....Hát már nem volt hova magasabbra. A hintát megunva letelepedtünk a homokozó mellé. Bejelentette, süt nekünk spagettit morcadellával és sok sajttal. Itt is mellénk szegődödt egy kisfiú....Mondtuk is férjecskémmel, hogy ma csak úgy vonzuk az idegen gyerekeket meg a szülői dícséreteket. Nagyon jól érezte magát, láttuk rajta, élvezte hogy kergettük, labdáztunk vele, "megettük" a spagettijét, jó magasra löktük a hintában. Nekünk is kikapcsolódás volt, és örülünk a következő pannis délutánokra. És mint mindig, most sem marad el a képes beszámoló.









Nincsenek megjegyzések: