Hát az idei selmeci baráti összeröffenés igencsak nehezen jött össze, de nem adtuk fel. Kétszer az időjárás keresztbe tett nekünk, így le kellett mondani. Gondoltuk legközelebb már nem jöhet közben semmi sem, így is lett, három a magyar igazság. Tamás és én már péntek késő délután ott voltunk, felmértük a terepet, mennyire van hideg, hát mit mondjak, férjecskémnek könyörögnie kellett, hogy mozduljak már meg és vegyek fel több réteg ruhát. De abban olyan vagyok, mint a hagyma, nem tudok mozogni...akkor olyan leszel és kész, a kutyafáját.....hát egyből fel is öltöztetett.... :-) Szóval kisebb hiszti után(legalább négy réteg ruhában)bementünk a faluba rumos teára a bárba, ami egyébként inkább kocsmának titulálható, na sebaj....A kiszolgálás igazán fiatalos volt, szó szerint, lógó naciban.....Gyorsan megittuk a teát, aztán uzsgyi a házba melegedni. Az este hamar eltelt, filmeztünk, majd egy kis alvás és reggel is lett. Kiadós reggeli után kiosztottam a feledatokat: én főztem, rendbe tettem az udvart, férjecském volt pedig a szobafelelős. Majd nemsokára megérkeztt Bea és Zsolti. Megmutattuk szállásukat, Tamás körbevezette őket a négyszázéves házban, addig én túrbóüzemmódba kapcsoltam, hogy mihamarabb legyen ebéd, amit tisztességesen mindenki elfogyasztott. Igaz nem tudom, hogy ezért mert finom volt, vagy egyikük sem vállalta be hogy nem eszi meg. Délután elmentünk a Počúvadlo-i tóhoz sétálni. Igazi szép regénybe illő táj tárult elénk, kacsákkal a vizen, napsütéssel, homokos tóparttal, rögtönzött MUSTANG autókiállítással, majd betértünk az ottani kis állatkertbe, ahol a szamár előadta fülsüketítő magánszámát, hogy majd a bőrőmből estem ki...Később délután megérkeztt Judit, Tibi és a kis Áronka is, hála Judit útközbeni imáinak.....:-) Kipakoltak, megkajáltak és nyakunkba vettük a történelmi várost. Sok szépet láttak. Kezdtük a legrégebbi szlovák erdészeti iskolával, ami több iskolatársával egy nagy arborétum-parkban voltak. Innen továbbhaladva kis utcácskákban sétálva eljutottunk ahhoz a líceumhoz is, ahol Petőfi Sándor is tanult, bizonyítja azt a magyar nyelvű emléktábla is. Hogy ne legyen unalmas lefele sétáni felfelé vettük dombon az irányt, amit most az egyszer nem is bántam, mert találkoztam Rita Kernová gyerekorvossal a Búrlivé víno sorozatból. A többiek valahogy nem értettek mire ez a nagy felhajtás. De hiszen ő Rita, Martin exe.....:-).Miután feldolgoztam a történteket, tovább haladtunk és eljutottunk az óvár falaihoz, ahonnan a távolba rálátni a Kalváriára, majd picit elidőztunk a Szentháromság szobornál, melyet a pestis visszavonulásának emlékére építettek(ha valaki nem figyelt volna oda történelem órán). A nép kávét akart, beültünk a Divoká pani kávézó-teázóba. Mindeki szupi kávét-teát-capuccinót rendelt magának, igaz gyerekzsivaj nélkül. A kijáratnál újra szembejött nekem Rita, és akkor tudtam, hogy ez a sors keze....:-)
Este házi hamburger volt a menu, amiből Zsolti hármat is bevágott, örültünk is neki, hogy esznek. Forraltborozás közben nosztalgiázni kezdtünk az iskolás éveinkről, ki mit követett el diákéveiben. A hasam is fájt, annyit nevettünk. Másnap, a kiadós reggeli után, újra Počúvadlo felé vettük az irányt, majd a banda egy része izgatottam egy csoporthoz csatlakozva lement a bányamúzeumba, ahova én az életbe le nem megyek, gondolom már sejtitek miért. Mi addig odafenn Judittal elszórakoztattuk Áront. Egy órás bányamúzeumozás után Bea bartánőm kijelenti, hogy én már voltam ott lenn osztálykirándulás alkalmával. Naaaa végre tudjuk mi váltotta ki bennem ezt a nem megyek szűk helyre, mert frászt kapok érzést. Mivel eljött az ebéd idő, hát edélni mentünk, amit már gyomrunk is jelzett. Egy szép éttermet választottunk Selmecbányán, ahol mindeki teletömte a bendőt, talán Zsolti kivételével....nem igazán találta el a szakács Zsolti napi ebédadagját. A baráti összeröffenés itt véget is ért, még a parkolóban elbúcsúztunk, majd mindenki haza fele vette az irányt.
Kolumbiai csokoládé málnával.
Počúvadlo-i tónál.
Selmecbánya szűk utcácskáin.
Áronka azúj járgányával. Miután három ilyen gépezeten ült, azt mondta na most már haza mehetünk.
Nagyon örültem, hogy mindenki eltudodt jönni, és együtt voltunk, remelém megismételjük, természetesen melegebb időben, és hogy mindeki jól érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése