A hétvégén, családi segítséggel lezajlott a cseréprakás. Teljesen kész a tető. Pénteken már a felét felrakták a munkások. Apu akkor is lógott, mostanában , ha teheti, csak ott van. Néha olyan rossz érzésem van, olyan mintha kihasználnánk őt, hogy állandóan ott kell lennie, hogy nélküle nem haladnának a dolgok. Azonban igaza van a férjecskémnek, jobb is hogy sürög-forog, mert a munka is jobban megy, és ha kell valami, akkor ő ott van, és nem kell nekünk Pozsonyból leutazni. A hétvégén, túlerő miatt, fogta magát és hazament, hagyta a többieket, hogy dolgozzanak, amit értékelek. A hétvégéket, ha csak tehetjük, ott vagyunk, végül is mi építkezünk. Szerintem nem túlzok, azzal, hogy már most beleszerelmesdtünk a házunkban. Nagyon jól néz ki a tető, szuper a cserép színe, és nagyon praktikus, hogy a tető túllógja a ház szélét. Csak nekünk van így ott a környéken. Na de beszéljenek a képek.
Előlnézet.
Az egyik gyerekszoba felől.
Hátulnézetből. A másik gyerekszoba, a kiugrás az a konyha rész.
Még munka közben vasárnap. Az utolső símitások. A hálószoba felől.
Ez pedig picit távolabb, és igen a sarkon fogunk lakni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése