Félévi szünet volt hétfőn. Mármint, nem nekem (vicces is lenne), hanem a gyerekeknek. Azaz Gabinak (12 lesz), Csabinak, és Zsófinak, ők ikrek, 9 évesek. Ja és Ők nővérem gyerekei, ha valaki még nem tudná, és most "kapcsolódodt be adásunkba". Maga az ötlet születése is sem mindennapi. A vasárnapi szent misén hozta szóba a pap a szünnapot, ami így leírva kissé érdekes, hogy pont ilyen helyen hallok róla, de sebaj. Szóval a pap említette, hogy mi a szitu, és ott akkor megvilágosodtam: mi lenne ha a gyerekek nálunk töltenék azt az egy napot, és így már akár vasárnap este elhozhatjuk őket. Így is lett. Senkit sem (a szülőket sem) kellett sokáig kérlelni, hogy menjenek bele.
Vasárnap kora este felvettük őket egy parkolóban ( mintha árut raktunk volna át egyik autóból a másikba), ugyanis shoppingolni volt a család. Mondtam is Tamásnak, nem is gond, hogy nem lesz zene az úton (nem működik az autorádiónk), nyomják ők majd a műsort. És láss csodát... Egész úton, ami egy órát jelent, be nem állt a szájuk, ja és, hogy érdekesebb legyen, egyszerre hárman is kettőt kérdeztek. Hát igen, félő, hogy kevés az idő, ezért minimális idő alatt maximum kérdést kell feltenni. És egész úton ez ment: aztaaa, huuhhhha, ezt nééézd, jaaaaaj de széééép, jaj köri olyan jó, hogy elhoztál.
Este hét körül bedőltünk lakásunk előszobájába. Mindenki szépen lepakolta a cuccát, miután kijelentettem: ide tenni!!:-) Aztán jött a vacsi, és egy újabb sport ág, itt a futás helyett, "maratoni zuhanyzást" tartottunk. Hogy miért is "maratoni zuhanyzás"? Vázolom: három gyerek, háromszor elmondani: menj már zuhanyozni, kész vagy már, na és most kész vagy már, vigyél magaddal törölközőt, mostál fogat, és mért nem mostál fogat, akkor ha mindenki végzett mossál fogat, vizes még hajad, fésülködni, mindenki végzett mostál már fogat, menj és moss fogat, fésülködj meg, vegyél föl papucsot, naaa és talán itt végeztünk is. Tanakodtunk melyik könyvből olvassak nekik, erre Tamás mesélt nekik a munkájáról. Nem is kell talán mondanom, a reakció: aztaaa, és komolyaaaan, aztaaa és tényleg, dejóóó. És el is ment az idő. Itt akkor azt mondtam, elég, alvás. Ahogy lekapcsoltuk a villanyt a szobájukban, hallottuk ahogy édesen szuszognak. És eljött a felnőttek ideje a zuhanyzásra.
Másnap csak én voltam a velük, férjecském dolgozni ment. Én csak "bandának" hívom őket, bár fintorognak erre, de imádják, ahogy én is őket. Ébresztőt azt nem kell állítani, ha az ember lányának (nővérének) három iskolás gyereke van. Már 6: 45 kor fenn voltak, szerencsére...Hogy ne induljon ilyen korán a nap, összebújtunk a nagyágyban, és csak mondták, és mondták. Kérdem hétvégén mikor keltek? Zsófi: ha suli van, fel hétkor, ha hétvége olyan nyolc körül. Erre mondom én: na jó akkor még tart a hétvége, és aludjatok! Ki gondolja azt, hogy aludtak is?
Reggeli után lezavartunk egy rövid Scrable játszmát, kisebb-nagyobb eredménnyel, de egész jól ment nekik így elsőre. Aztán együtt főztünk, sütöttünk muffint is. Igyekeztem négy fele figyelni: az ikrekre és kérdéseikre (ők segítettek), magára a muffin sütésre közben, és a csirkére is a sütőben. De együtt megment. És ami a lényeg: nagyon élvezték, és én is! Ebéd után pihiként megnéztük az Aladdint, majd utána ugriparkba mentünk szórakozni. Itt azért kissé nehézkes volt három fürge gyereket nem szemelőltéveszteni. A számolás jól ment. Kettőig, a harmadik gyerek fejet valahogy mindig sokára találtam meg. De annyira jó volt őket látni, hogy mennyire örülnek az ugriparknak, és hogy új volt ez nekik még. Tamás munka után csatlakozott hozzánk a bevásárló-és szórakoztató központban, ahol még tettünk pár kört, nézelődtünk.
Jelentem este sikeresen, egészben és sérülés mentesen és eredeti létszámban visszaszolgáltattuk a gyerekeket. Szuper egy jó nap volt velük!!
Zsófi...
... és Csabi az
ügyes segítőim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése