Nagy örömmel osztom meg veletek az újabb ház projektes posztot. Most ismét nagy lendületet vett az egész. A jó időt kihasználva már kimerészkedtünk a munkálatokkal. A hétvégén Tamás és két segítője (testvére Peti és drága Oci) szorgosan ásták a kanalizáció útját. Nem is kell mondanom, nem kis munka volt, ugyanis a telkünk földje megmakacsolta magát, és elég nehézkesen ment az ásás. De nem volt hiány izomban sem, és a férfiak mindent elsöprő ügyességgel és erővel teljesítettek. Közben, hogy ne apadjon a munka kedv, közbe-közbe hordtam ki a telekre a folyadék-utánpótlást, ebédkor jól megetettük a bandát, s még délután a végső hajrában igyekeztünk uzsonna formájában erőt lehelni a partiba. Végül, mikorra már kezdett igazán lehűlni és elfáradtak, zárórát jelentettek. Meg is érdemelték. A többszöri oda-vissza úton a telekre a legjobb társaság kísért. Mind a három gyerek jött velem, körbe néztek, játszottak az egyik szomszéd kutyussal (aki megjegyzem jobban hallgat ránk mint anyuék egyre nagyobb tappancsú négylábos üdvöskéje).
Mialatt kinn zajlottak az ásások, odabenn hozzáértők vésték a vízcsöveknek a helyét, s párat már be is szereltek. Ezen a héten azzal is meglesznek, ezután jön a gáz beszerelése, és Húsvét után pedig neki látnak a falak belső pucolásának. Hirtelen nagyot fog a változni a beltér is, aminek nagyon örülünk, hiszen újra közelebb vagyunk a várva várt költözéshez.
Nos itt modellt álltak a kedvemért, de sokat igazából nem kellett őket győzködni.
Jutott idő egy kis humorra is, vagy csak rosszkor kattant a gép?
A kép bal oldalán Gabi keresztlányom, aki Zsófial egyetemben szinte minden alkalommal ott voltak, amikor csak lehetett. Oci pedig: ez az fiúk, csak így tovább! Azon a feljáró micsodán Leo az, a szomszéd kutyája, aki még nem döntötte el, hogy be menjen vagy sem...
Az ásás kezdetei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése