2016. március 14., hétfő

Házprojekt: villanyszerelés és "hangtompítás"

   Decemberben jelentkeztem utoljára a ház építés alakulásáról. Az elmúlt hónapokban a villany szerelésé volt a főszerep. A hétvégéket, ha az idő is engedte, több órás (már estébe húzódó) villany dobozkák beszerelésével és létrán állással töltöttük, ami egy kicsit betett a jobb térdemnek. Pár napos pihentetés, krémezés és fixáló kötözés után ma már kutya baja, jobb mint új korában. Maga a szerelés az elején nehezkesen indult, ugyanis nő létemre nem találtam meg azt, ami lekötne huzamosabb ideig a csavarozgatásban. Még jó, hogy a villanykábelek behúzásánál férfi segítsége volt. Ahogy a "katonák a centiket vágják", én úgy vártam, mikor is kerül sor az utolsó villanydobozkára. De türelmes munka után annak is eljött az ideje, és hogy a pont felkerüljön az I-re, férjecském pénteken sikeresen bekötötte házunk villanyszekrényét. Nagy büszkén mutogatta nekem, hogy így meg úgy csinálta, de tudom, hogy tudja, hogy én ehhez fikarcnyit sem értek, de nagyon büszke vagyok az én ügyes férjemre. 

  Ezen a hétvégén a második szombat-vasárnap dolgoztak az ügyes "munkásaim" a ház szél-és hangtompításán, azaz méretre vágott falecekkel beszögezték a tető szeles alját. Régebben zajosabb volt odabenn a házban is, befújt a szél, ami a utcai zörejt is magával hozta. Ez alkalommal már az időjárás is a mi oldalunkra játszott, igaz a végére beszelesedett, de pont a finisben. Természetesen a fotózás sem maradhatott ki, amiről szerény személyem gondoskodott.

 A sok munka mellett jutott idő egy kis szórkozásra is, családi körben. Meglepetés szülinapi vacsorát szerveztünk apu születés napja ill. nyugdíjazása alkalmából, amely ötlet anyu szuper fejéből pattant ki. Szegény nem is sejtett semmit, egész nap kin  segítkezett a háznál. Szinte  enyhe rémület ült ki az arcára, mikor nem engettem el sörözni, hanem rögtön zuhanyozni és borotválkozni küldtem. Naaa de miután mindeki összegyűlt és meglátta az ünnepi terítéket, leesett neki.  Anyu egész nap a konyhában tett-vett, én voltam a rend-tisztaság-és teríték felelős. Miután gyerekei (családostul), születési sorrendben felköszöntötték, kellemesen megvacsoráztunk, pezsgőztünk, beszélgettünk, voltak akik sakkoztak, voltak akik azt nézték, a gyerekek vicceket olvastak fel, majd szét szakattunk a nevetéstől. Sajnos képek nem készültek, de sebaj, emlékezni fogunk rá így is.




Ezek a képek még az első hétvégén készültek, akkor még nem tudták a technikát, de egy kis szomszéd-segítség jóvoltából(Gyuszi, ezúton is köszi) rákaptak az ízére, és a többi már ment mint a karikacsapás.






Zoli sógor éppen veszi fel a "méretes rendelést".



Ezek a képek már a mostani hétvége munkálatait mutatják, és már csak ennyi maradt, mikor utoljára kinn jártam a háznál. Szürkületkor fejezték be. Jelentem kész az egész.:-)

Én már nagyon szeretnék ott lakni, csak sajnos nincs varázspálcám. Még....:-)


 Tamást is a szüleim és bátyámék felköszöntötték névnapja alkalmából. Móni sógornőm igazán egyedi ajándékot készített, egy pudingos süteménybe beleírta Tamás nevét smile-val. Ebből az örömből egy egész tepsivel kapott férjecském.


Nincsenek megjegyzések: