Akarom mondani, tegnap egy számunkra nagyon fontos napot ünnepeltünk. Tavaly ezen a napon, délután háromkor mondtuk ki a boldogító igent, ami azóta is boldogít. Ennek fényében készülgettem. Főztem , asztalt terítettem, tortát készítettem.
Ha már megéltük az egy évet, essen pár szó az esküvőnkről is. Szülő falum római katolikus templomában álltunk oltár elé. Maga a lagzi falunkban a Kis-Duna partján egy kisebb vendéglőben volt. Az egészet nagy készülődés, tervezgetés előzte meg, de hol nem. Végeredményben szerintem és férj szerint is, sikerült olyan esküvőt összehoznunk, amire vágytunk. Templomban mehettem férjhez, ami nem ment annyira zökkenőmentesen. Mivel férj nem keresztény, én pedig az vagyok, így magához a kerület fő püspökéhez küldtünk papunk révén egy kérvényt, melyben aláírta (két tanú jelenlétében), hogy engem, mint feleségét nem gátol vallásom gyakorlásában és gyerekeink is keresztényként fognak nevelkedni. Sokáig vártunk a válaszra, de a végén ez is elrendeződött és zöld utat kaptunk. Gyönyörű ruha volt rajtam, a cipőt ingyen kaptam hozzá, egy hangulatos vendéglőben ünnepeltünk tovább, amihez panzió is tartozott, így nem volt kérdéses hol szállásoljuk el a messziről érkezett rokonokat. A díszítés is említést érdemel, hiszen a megbízott csapat szuper munkát végzett. A lagzi reggelén könnyes szemmel hívtam fel Őket, hogy megköszönjem nekik. Voltak masnik, virágok, szép asztal terítés, ajtó díszítés, ültető kártyák, mi a vendégeknek kis aprósággal kedveskedtünk, lámpások. A jó hangulatról és táncról zenészünk gondoskodott, bár a vőfélyünk már olyan rossz volt, hogy szinte szórakoztatott.:-) Azóta is mérges vagyok magamra, hogy őt kértem fel. De hát nem látok bele senki fejébe....:-). A mólón tartottunk egy kis ki tudja jobban bemutatni a másik családját játékot. Egész jól megment, ugye sógórnő?:). Itt előtte még férj kereszt anyukája és unokatestvére Juca tartottak egy-egy szép ünnepi beszédet. Hát meg is könnyeztek. Aztán jött az első táncunk, mint házaspár, fotózkodás, vacsora, tánc és tánc, lakodalmi játékok, a lévai rokonok meglepi előadása, torták, megint tánc, azt megint vacsi és hajnalban oszladozni kezdett a nép. Korán kezdődött a lagzi.
A meleg, érdekes vőfélyen kívül talán nem voltak bakik, bár kívül álló másként látja. Mi úgy láttuk mindenki jól érezte magát, ami nekünk nagyon fontos volt, mert megtiszteltek azzal, hogy eljöttek.
Kedvencünk.
Díszítés.
Van egy díszes dobozom, amibe pár esküvővel kapcsolatos dolgokat tettem, amelyek majd mindig emlékeztetnek a Nagy Napra.
Balról haladva: az esküvői tervező füzet, a vendégeknek feltűzött masni, amiket mi magunk csináltunk(és plusz egy kis segítséggel), azok a fehér tűzők voltak a hajamban, ilyen fehér-lilás szalvéták voltak az asztalon, a három kis menyasszony-vőlegény figurák voltak a tortákon, hátul a poharaink láthatóak, mellettük az értesítő, és az a lila spirálos füzet pedig az esküvőnaplónk volt, amibe minden család írt pár kedves mondatot.
Nászajándékként mindenkitől bankjegyeket kértünk, de akadt ilyen pár "apróság" is:
Balról: Randi matyesz befőtt 20 drb 5 euros van benne szalagokba csavarva randipénznek (minőségét megőrzi örökké), sógornőméktől hímzett kép, unokatestvéremtől és párjától poharak, és a már említett Juca-beszéd. Ma is elolvastam, és megint könnyezett a szemem.
Akkor folytatnám a tegnapi ünnepléssel. Vacsinak baconba csavart sajttal töltött marhahús gombócokat sütöttem, hozzá laza saláta, desszertnek túrós-epres torta, ami sütés nélkül készült. Eperből igyekeztem kirakni az egyest, a házassági évfordulónk számát.
Férj is kitett magáért. Kaptam egy szép csokrot, persze ebben is volt rózsa, az a kedvencem. Jövőre két szál rózsát kapok a csokorba... És nagyon kis trükkös volt, mert a a csokor alján el volt bújtatva egy kis dobozka, a virágkötő néni igazán ügyes volt. Meg is lepődtem...És vajon mit rejtett a kis szívecskés doboz?
Egy szép fülbevalót.
Vacsi utűn még sétáltunk egyet, borozgattunk a városrészünk főterén és beszélgettünk: már csak kb. egy hónap és költözünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése