Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2016

A hónap egy mondatban #7

Kép
Igyekszem magam továbbra is tartani a tervhez, és minden hónapot rögzíteni. Itt az idő hálanaplóm júliusi számának megírására. Ezt a hónapot mindenképpen az emlékezetünkbe véssük, mérföldkő az életünkben.


2016.07.01, megszületett a kis Luca,meglátogaatni még a kórházban a Krisztit és Lucát, hogy Zsófi nem fogy ki az ölelésekből, üres polcok a lakásban, frissítő eső, napraforgót kapni szülinapra férjtől- 2016.07.10.Pajti fürdőzés után, 2016 július- KÖLTÖZÉS AZ ÚJ HÁZBA, talán értehető is a sok szivecske:)az igazán otthon vagyunk érzés, teraszos reggeli kávézások, a szomszédok kedvessége,  Panni, Kispeti Tamás és én, együtt játszótéren, ugriparkban, Zsófi segíteni akarása, költözési fíling a lakásban, mikor sógorék gondolnak ránk, és friss képeket küldenek a gyerekekről.Ennyi jutott lapzártáig, hadd lám azt az augusztust...

Örömömre szolgál #47

Kép
hogy ez az első ÖSZ poszt az új házban, jó szomszédokkal vagyunk körbe véve, hogy megyek az utcán a boltba tartva, és ismerős arcokat látok, és kedvesen köszönnek, az első reggel felébredni,az első reggelizős érzés, még mindenhol volt minden, dobozokban meg nem dobozokban, de ez így volt tökéletes, az érzés, mikor az első kávénkat ittuk a teraszon, újra falusi zajokat hallani: kakaskukorékolást, traktor zötykölődését, gyerekek zsivaját az utcán, teás-kévázós teraszos dumálás M. szomszéd csajzsinál, hogy Leo, a szomszéd kutya egész reggel a teraszunkon fekszik, és néz azokkal az ártatlan szemeivel, szülinapi ajándékom Reni barátnőmtől, hogy nem kell 8 emeletet mászni az auttóig, és vissza, hogy végre földet érzek a talpam alatt, hogy hallom férjet leparkolni a garázs elé munkából jövet, így tudom hogy ő jött, hogy ilyen ömlengős lett ez a ami ÖSZ.

Viszlát városi élet, helló vidéki élet!

Kép
Ezt a bejegyzést még a költözésünk napján, szombaton szerettem volna megírni, de egyrészt úgy elkapott a gépszíj kipakolászás ügyben, hogy nem tudtam abbahagyni (pedig Kriszti kuzinom megfogatatta velem, hogy nem kell mindjárt nekiesni), másrészt meg a posztírós terveimnek a szomszédom tettek keresztbe. És mi ennek hogy örültünk.  Alaposan kitervelték a dolgot. Először férjet csalták át magukhoz egy hideg sörre (eszméletlen meleg volt, pedig már este fele voltunk), aztán meg engem hívtak át. Hát nekem is lecsúszott egy jó hűtött sör...Annyiiira jó volt ott. Annyira kedvesen fogadtak, mosolyogtak, beszélgettünk, röhögtünk (szó szerint vihogtunk...). Két szomszéd még versenyzett is azon, melyikük hív meg minket előbb kis alkoholozásra.  Na de már elkalandoztam a témától, először is elmesélem költözésünk történetét. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy férj és feleség. Éltek, éldegéltek a nagyvárosban. Közben építgették új kuckójukat, és egy széééép nyáááári nap elköltöztek és boldog…

Csokis-barackos gombóc

Kép
A nagy pakolászás közben úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet, mielőtt még magamat is bedobozolnám. Akadt egy kis probléma a költözés előtt, de gyorsan megoldható, és a legjobb hír, hogy ez nem gátol minket semmiben....már ahogy vesszük... Na, de nem is ezért írok, hanem, hogy egy kicsit kikapcsoljak, és megosszak egy új receptet. Nekem még az, lehet más már elkészítette. Ahogy már említettem, az elmúlt hetekben igyekeztem a kamra kincseiből főzni. így aztán összetettem mindkét kezem, hogy ráakadtam erre a recepetre. Gyors és egyszerű elkészíteni, és nagyon ízletes. Nagyon illet egymáshoz az étcsoki kis fanyarsága és a barack édessége. Férj is pozitívan értékelte, és még duplázott is. Kissé tartottam attól, hogy túl vékony, vagy a kelleténél vastagabbra sikeredik a gombóc tésztája formálás után, de amint a fogyasztásnál kiderült, nem volt ok semmi aggályra. Pont jó lett, nem volt sem túl főzve, se nem maradt nyers a közepe. 



Pillanatkép...

Mondanom sem kell, hogy hamar elfogyott, ami…

Örömömre szolgál #46

Kép
Ez a nap egyike a jelentősek közül. Ma jelentkezem utoljára a lakásból ezzel a posztsorozattal. Körülöttem mindenhol teli dobozok, összecsavart szőnyegek, a kamra kirámolva, igaz még vár rám a konyha és pár abróbb bedobozolni való. A nappaliban az étkező asztalt is összehúztuk, elpakoltuk a székeket, a szőnyeget is. Szinte üres lett a sarok, ahol eddig az írásaim születtek. Azonban a jelenlegi mindenhol van minden állapotnak nem vagyok ellenére....


hogy már csak kettőt kell aludni, ém már így is lélekben ott lakom, hogy férjjel túl éltünk egy mély pontot, hogy van egy testvérem, akire bármikor számíthatok, és elég ha csak úgy megjelenik nálunk, és férjnek segít,sütit kapni csak úgy tesóméktól a házhoz, mikor nagyon  kellett, csajos ottalvós este Bea barátnőmnél, mint a régi szép időkben, hogy Zsófi addig nem hagyottt nekem békét, míg nem adtam a kezébe egy rongyot, és nem segíthetett felmosni, 9 éves férj dícsérete, hogy fáááradtan nyugott hangnemben lekezeltem  a három gyerek veszeked…

Házprojekt: minden, amivel költözés előtt érkeztünk

Kép
Tegnap este tíz órakor értünk haza. Nagyon fárasztó négy nap van mögöttünk. Nemcsak fizikailag értve, lelkiekben is megtornáztatott minket ez a négy nap. Valahogy semmi sem úgy ment, ahogy azt elterveztük. Mintha minden ellenünk lett volna. Kezdve az időjárással. Nagyon lehűlt, és csak esett és esett. A benti munkáknak ugyebár ez annyira nem tesz be, de a terasz készítésének igen. Szombaton kihordták a töltő anyagot a beton alá, azzal ott aznapra be is fejezték, mert esni kezdett, hogy majd holnap. Másnap mintha kissé jobb idő lett is volna, szeles volt, de nem nézett ki esőre. Aztán mire lebetonozták a teraszt, elkezdett cseperegni, ami kis foltok formájában meg is jelent a friss betonon. Annyi szerencsénk volt, hogy azért megvárta az eső míg úgy-ahogy megkötött a beton. Másnap már azon lehetett közlekedni, természetesen csak csínjával. Mi sem ültünk a babérjainkon. A vendégszobát folytattuk, hogy a hétvégére lakható legyen. Én kifestettem a zuhanyt, WC(legalább háromszori alkalommal…