Ez a nap egyike a jelentősek közül. Ma jelentkezem utoljára a lakásból ezzel a posztsorozattal. Körülöttem mindenhol teli dobozok, összecsavart szőnyegek, a kamra kirámolva, igaz még vár rám a konyha és pár abróbb bedobozolni való. A nappaliban az étkező asztalt is összehúztuk, elpakoltuk a székeket, a szőnyeget is. Szinte üres lett a sarok, ahol eddig az írásaim születtek. Azonban a jelenlegi mindenhol van minden állapotnak nem vagyok ellenére....
- hogy már csak kettőt kell aludni, ém már így is lélekben ott lakom,
- hogy férjjel túl éltünk egy mély pontot,
- hogy van egy testvérem, akire bármikor számíthatok, és elég ha csak úgy megjelenik nálunk, és férjnek segít,
- sütit kapni csak úgy tesóméktól a házhoz, mikor nagyon kellett,
- csajos ottalvós este Bea barátnőmnél, mint a régi szép időkben,
- hogy Zsófi addig nem hagyottt nekem békét, míg nem adtam a kezébe egy rongyot, és nem segíthetett felmosni, 9 éves
- férj dícsérete, hogy fáááradtan nyugott hangnemben lekezeltem a három gyerek veszekedését, a végén mindenki mindenkitől elnézést kért, és nem is akartak tőlünk hazamenni,
- az sokasodő teli dobozok a lakásban, és amitől kellemesen elfáradtam.
Nos mára ennyi jutott. Még reggel kezdtem el ezt a posztot most lett időm befejezni, készen vagyok a konyhával is.. Legközelebb az eperjesi ÖSZ-lal jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése