Őszi bakancs lista

Pár napja egy őszi bakancs lista összeállításán ügyködtem megannyi sok más dolgom mellett.  Egyik nap, talán vasárnap leültem az asztalhoz egy darab cetlivel és egy tollal.  Sokáig nem kellett törnöm a fejem, és a kis cetlin csak úgy sorakoztak egymás alatt a megvalósításra váró őszi élmények. Most, hogy már férjjel egy család vagyunk, és saját háztartásunk van, azaz mi szervezzük az életünket, egyre szívesebben dolgozom azon, hogy sok jó élmény érjen bennünket, minthogy reggeltől vakulásig dolgozzunk. Jó, persze, mikor kell, akkor nagyon tudom hajtani férjet, de tudom mikor kell hajtani, és ő ezt nagyon jól tudja.:) Az élmények azért is fontosak, mert ha elszalasztjuk őket valami más, tárgyi, kézzel fogható dolog miatt, az az örömteli pillanat,  közösen eltöltött időé már nem jön vissza. Nem tudunk vissza menni az időben, megállítva azt, hogy újra kihasználva a lehetőséget, megéljük a jó dolgokat. És mik azok a jó dolgok? Hát ezt szeretem minden évszakban összegyűjteni egy papírra, és élni a tavaszt, a nyarat, a telet, és nem utolsó sorban az őszt. Azonban, aki már régebb óta olvas, de akik nem, azokkal megosztom, soha de soha nem szerettem igazán az őszt. Nem szeretem a hideg, ködös reggeleket, az esőt, a hirtelen hőmérséklet-ingadozást, mikor a szél kifújja a kezemből az esernyőt, és erős, suhogó szelet, meg hogy egy csomó ruhát kell magamra ölteni. Deee, és most jön a csavar, már annyi szeressük meg őszt posztot olvastam, hogy idén (egyébként tavaly is próbálkoztam, kisebb sikerekkel) elhatároztam teljes gőz erővel ráfekszem a témára. Ennek eredménye képpen született meg az én idei őszi bakancs listám. Hát akkor lássátok!

 Mit is szeretnék ősszel?

• őszi séta férjjel, 
• gubacsot (gesztenyét) szedni a gyerekekkel, 
• tököt faragni, bátyámtól kaptunk két nagy példányt, kár lenne veszni hagyni az élményt, 
• őszi díszek a lakásban. Ennél a pontnál haladás észlelhető. A terasz ajtó függönyére már felkerült egy SK papír bagoly, valamint ajtókopogtatót is tettem ki a bejárati ajtóra,  
• tömérdek almás-fahéjas pitét sütni, 
• sütőtökös recepteket készíteni,
• házi forró csokit inni a teraszon, kihasználva az utolsó napsugarakat annak nyugovóra térése előtt, 
• fa leveleket szedni,  és fényképezni,  valamint egy kreatív projektben felhasználni,
• őszi illatú gyertyákkal illatosítani a házat, 
• kinn, fedett területen esőt nézni, 
• szerintem a kuckózás ilyenkor kihagyhatatlan, nem kell hozzá más, mint egy forró tea, meleg, puha pléd, egy szuper film, és egy jó férj, akihez odabújsz...Ja az már megvan:)

Remélem, hogy a fentiek is mellettem állnak, és minden fenti pont megvalósul. Rajtam nem fog múlni, legalább is teljes mértékben a témán leszek....

Szombat reggel

A szombat reggelek és reggelizések nálunk nagy becsben vannak. Főként azért, mert akkor férj is itthon van, és ez az egyetlen olyan nap a héten, mikor nem egyedül ülök a reggeliző asztalnál. Nagyon szeretem az ilyen közösen reggelizős szombatokat, na és persze vasárnapokat is. Ilyenkor nagy gonddal készülök a reggelire. Vagy friss kiflit veszek a helyi pékségben, aminek hetedhét országon is nagy híre van, vagy valamit sütök. Másrészt meg szépen megterítek, kiteszek minden olyat az étkező asztalra, ami szóba jöhet. Férjnek természetesen friss kávé, nekem gőzölgő tea, gyümölcslé mindekttőnknek, sajt, vaj, ha van több féle pékárú, abból is, vagy baconos rántottát rittyentek. Néha tovább tart a készülődés-terítés, mint maga a reggeli, de ennyi szombatonként kijár, legfőképp férjnek, aki korán kell reggel, és nincs alkalma itthon elfogyasztani nyugiban a reggelijét. Igyekszem a változatos étrendre, hogy kevés cukros kajákat együnk, hogy legyen gyümölcs is, fogyasszunk tejterméket is, és megesett már párszor, hogy házilag készített kenyér volt az asztalon.

 A fokhagymás kenős bagett nagyon jó választásnak bizonyult. A baglyos tejes üveget a Kauflandban szereztem be még a múlt héten, nagyon kívánkozott a kosaramba, nem lehetett ott hagyni.

Kávé férjnek abban páros bögre egyikkében, amit még a szüleitől kaptunk az első házassági évfordulónkra.

A páros bögre másik felében nekem tea. A költözés után volt egy-két hét, mikor megint visszaszoktam a kávéra, de nem tartott sokáig, hála Istennek. Minden reggel más és más ízű teával örvendeztetem meg magam. A legutolsó nagy bevásárlás alkalmával láttam meg az egyik polcon ilyen immunerősítő szirupot, amiből mindketten naponta hörpintünk. Gondoltam, így az ősz beköszöntével jó lesz előre felkészíteni a szervezetünket is.

 A virág férj pénteki műve.

Nálunk így folynak a hétvégi reggelek. Az én családomban soha nem volta ilyen rendszeres hétvégi reggelizések, mindenki akkor evett, mikor felkelt, vagy éppen éhes volt. Én viszont még akkor eldöntöttem, hogy ilyet biztos bevezetek a házamban. Fontosnak tartom nem csak a közös ebédeket, de a reggelizéseket is, mert az a nap megalapozó kezdete.

Mikor sikerélmény ér

És az annyira, de annyira jó!!! Főleg, ha olyan területen, amiben  még egyedül nem próbáltam ki magam. Máris elmondom, hogy képben legyetek. Ezen a héten, csütörtökön férj beszerzett pár bútor darabot a vendégszobába, ahol most még egyenlőre alszunk. Ezek a bútorok már véglegesítettek  ott, nem tervezzük őket sem kicserélni, sem áthelyezni. Mivel a szoba központi darabja a nagy francia ágy, amin imádok aludni a kényelmes matrac miatt is, meg.....a matrac miatt, kisebb méretű példányokra gondoltunk, hogy ne legyen nagy nyüzsi a szobában. No de, ami a lényeg: a három bútordarabból kettőt én szereltem össze. Fogalmam sincs honnan jött az az isteni szikra, hogy én kalapácsot és csavarhúzót vegyek a kezembe, de megsúgom nem volt rossz döntés. Még férj viccelődött, hogy neki foghatnék egyedül a szerelésnek. 

A három közül természetesen a legnehezebbel kezdtem (mi mással), pedig a kis komóddal akartam, de hát aki rosszul olvassa le a csomagolást, az  így jár. Az első darab egy falra akasztható, három kis, tárolásra alkalmas kosárral ellátott fajta volt. Gondoltam nem lehet nehéz, Igen, csak gondoltam. Vagy talán a szerelési rajz volt a hibás, hogy háromszor is szét kellett szednem? Pedig még csak a harmadik lépésig jutottam el a nyolcból. No de a lelkesedés ez után sem lankadt....Csak röpke két és fél óra kellett hozzá, hogy a sok csillagokat is lehozom az égből, és az anyám tyúkját szidó féle mormolással fűszerezett melónak meg legyen a gyümölcse. Bár a végén fájt minden ujjam a kis kosarak összerakása után, mégis megérte, mikor férj járat be az autóval a garázsba, és én éppen finiselek a nagy munkámban. 

Úgy éreztem elevenemben vagyok, és összerakom a harmadikat is, férj még a szokásos csütörtöki sógoros sörözés előtt összeszerelte azt a könnyű kis három polcos komódot, amit eredetileg én szerettem volna. A másik nagy melóra pénteken került sor, mikor két gyerek, Zsófi és annak barátnője, Karolina volt nálunk. Gondoltam, jó kis csapatépítés munka lenne, ha segítenek szerelni. Nagyon lelkesen igent is mondtak, ami  a kicsomagolásig, és az első két elem összerakásáig tartott. Utána inkább átköltöztek a kanapéra színezni. :-). Zsófi nemsokára elment, szín játszó körre mentek Gabival, így ketten maratunk Karolinával. Addig meg már a szerelés oroszlán részével kész voltam, már csak a legfelső elem, és a kosarak voltak hátra. Abban nagyon jó segítségemre volt a leányzó, adogatta a csavarokat, a kosarak zsák szerű bélését, és szépen a helyére rendezgette a már kész kosarakat.

Aminek örülök, hogy a a negyedik kosárka szerelés már ment, mint a karika csapás. Egy azonban biztos, még ezen sikerek után is, hogy  ha bútor szerelőként kellene dolgoznom, éhen halnánk. Nem tudom melyik munkáltató adna ennyi időt egy akasztós-komódos-rakodó pados bútor kombó összerakásához.

Szilvás-fahéjas pite

Anyutól kaptunk egy adag fagyasztott szilvát. Talán már nem árulok el vele nagy titkot, hogy imádok az adott évszak gyümölcsivel sütni. Szeder, ribizli, alma, szőlő, szilva, barack, cseresznye, meggy, mind jöhet! Ma tehát a szilva volt porondon. Még tegnap este kiolvasztottam, ma reggel pedig reggeli után neki fogtam sütögetni. Az igazság az hogy nem is volt nagy sütögetés, mert az elkészítés a sütéssel együtt mindössze fél órába került. Ez a pite az én fejemből pattant ki, még sehol nem akadtam vele össze. 

Szóval ami kell hozzá:

• két darab fagyasztott hájas tészta, nekem egy csomagban volt a két darab, azt is szintén este vettem elő a fagyasztóból, 
• egy adag fagyasztott szilva, de akinek más gyümölcse van otthon, akkor használja azt, ja meg anyu vagy anyós aki adja, :)
• egy kerek formájú pite forma, a nagysága is opcionális, mivel annak átmérője szerint nyújtod a tésztát, 
• egy fa deszka, 
• egy nyújtó henger, vagy mi
• liszt a tészta alá nyújtás közben, hogy ne ragadjon le, 
• fahéj, 
• egy tojás.

A menet:

1. Először is mindenképp teljesen kiolvadt tésztával dolgozzunk. Már elő fordult, hogy türelmetlen voltam, és úgy tényleg nehezen nyújtani a tésztát.
2. Lisztezzük meg a deszkát, amin dolgozunk, és igyekezzünk kör alakúra nyújtani a tésztát. Ha nem sikerül az sem baj. Ezt úgy oldhatod meg, ha a kinyújtott tésztára ráhelyezed a pite formát és, körbevágod. A szélére hagyj rá még kb. két centit, hogy tudd visszahajtani, ha már rajta a gyümölcs. Így nem folyik ki semmi. Remélhetőleg.
3. Ha ezzel meg vagy, pakold rá az első rétegre a gyümölcsöket. Azért döntöttem a több rétegnél, mert több gyümölcsöm volt, mint azt gondoltam.
4. Ezután szórd meg fahéjjal.
5. Következő lépésként tedd rá a  második réteg tésztát, amit már az előzőleg is használt módszerrel kör alakúra formáltál.
6. Majd jöhet a maradék gyümi (atyám még ezt a szót sem használtam! Ezt is megértük!) és persze fahéj.
7. A süti megkoronázásaként tegyük rá a befejező réteg, kör alakú tésztát (mondtam már hogy kör alakúra kell ugye?). Szúrkáljuk meg villával több helyen és a végén kenjük le egy felvert tojással. Így szép sárgás-barnás színe lesz a piténknek. Tegyük be előmelegített sütőbe, és süssük 200 foko n míg szép aranybarna nem lesz a teteje.  Hagyjuk kihűlni, tálalás előtt szórjuk meg porcukorral.

Az ízvilágomnak pont megfelelő lett. Nem lett annyira édes. Amit még talán változtatnék az az, hogy nem nyújtanám annyira vékonyra, mint ahogy az sikerült. A rétegek közt elveszett kissé a tészta.

2016 könyvei #7

A városi könyvtárban hosszas válogatás után sikerült két könnyvel kilépnem annak ajtaján.  Az egyik életem talán legvastagabb szerzeménye volt, amit pár hét után abba is hagytam. Átadom azoknak a lehetőséget, akik egy ilyen bonyolultan (és ráadásul szlovákul) írt könyvet követni tudnak. Na de essen már szó a könyvről is, amit elolvastam.:).

Ennek a regénynek a stílusa mindjárt meg is fogott. Nem mindennapi a sztori sem, és ahogy azt bemutatta a szerző, kész élvezet volt olvasni. Maga a történet közzéppontjában a keddi nők, a keddesek állnak. Nekik nevük is van: Caroline, a mident tudó ügyvéd, Estelle, aki minden helyzetben tud egy frappáns beszólást, Eva, aki az orvosi karrier helyett négy gyereke szült, mellette neveli a legnagyobb gyereket is, Kiki, a minden héten egy pasit elfogyasztó dizajntervező, végül Judith, akinek halott férjének naplója tartalmazza az egyik legszaftosabb részt.  Ők, így akárhányan is vannak, egy francia nyelvtanfolyamon haverkodnak össze, de olyannyira, hogy 15 éven kereszetül a minden hónap első kedjén beülnek a törzshelyükre, valamint havonta elutaznak egy hosszabb hétvégére. Egyenenlőre minden idilli a kapcsolatokban.

Azonban a kezdet kezdetén, Arne, Judith férje, hosszas betegség után kilehelte az utolsót is. Míg élt, írt egy naplót, melyben  egy zarándok útjáról, az El Caminóról, írja le a jegyzeteket, illetve az átélteket. Sajnos a naplót nem tudta befejezni.... Az őzvegy Judith, tisztelegve ezzel az elhunyt férj emléke előtt, végigjárja a zarandoklatot helyette is. A barátnők elkísérték, húzta őket a kaland, és a szolidaritás. Eddig ugye midenkinek világos....Na de most jönn a jóóó rész, figyeljetek!

Az öt nő felkészült az útra, bepakoltak (majdnem) mindent, ami egy ilyen kalandos útra kell. Azonban a naplóval valami nem stimmel. Hiába követték pontról pontra a naplóban írtakat, nem volt minden ugyanolyan, mint Arne szerint. Már az első kereszteződésnél, rossz irányba mentek. De csak mentek, és mentek, nem akarták szegény gyászoló Judithot megbántani. Pár nappal később, Caroline, ki más, nyomozni kezdett az ügyben. A tudta nélkül még segítő társa is akadt, Estelle személyében, aki képes volt ellopni a naplót, amire bizony Caroline-t nem tudta magát rávenni. Abban találtak egy üzenetet, miszerint a felderítést egy Samu nevő emberke segítheti. Igen ám, de Samu nem személy volt, hanem a helyi mentő megnevezése. Szerencsére, a kép alapján, a mentős felismerte Arnet, aki pedig egy Monique nevű férfihoz irányította őket tovább. Mindezt titokban kellett tartani a csapat többi tagja előtt, főkánt Judith előtt. A több napos megfeszített gyaloglás alatt midenkiből előjőtt a másik én, akit mindig is elnyomtak magukban. Felszínre kerültek olyan érzelmek,  tulajdonságok, melyekkel még soha nem találkoztak a másiknál. Eva, a nagycsaládos anya (aki egyébként egyszer a szökést is megkísérelte), úgy elengendte magát, hogy hagyta egy idegen férfi közeledését, henyélt az árnyékban a lengőágyon. Estelle, emlékezve édesapja sikereinek nehéz kezdeteire, félre téve a kényelmet és  a rimánykodást, túlélte, ahogy a szép manikűröztettet kezecskéin a nehéz kuffer cipelésétől több vízhólyag is kerekedett. Egyetlenegy nyafogás nélkül tűrte, ahogy a kifakadt vízhólyagok gyötrik a pihe-puha bőrét. Kiki, akinek eddig a karrier volt az első, még a főnök fia iránt érzett viszonzott szerelme sem tántoríthatta el, sok idő után engededt az érzéseinek, és elfogatta a szerelmet, ami egy nála jóval fiatalabb férfi adhat. Caroline, aki mindig minden helyzetben megőrizte a hidegvérét, és aki mindig minden szuper jól teljesített, most egyszeriben nem tudott uralkodni érzésein, és szinte az összelomlás szélére került,

A csapat megtudta Monique címét, ahova Judith és Eva még  az éjj leple alatt elment. Ott kitudódott egy hazugság, ami bumerángként állt bosszút Judithon. Fény derült Judith, és Caroline férje, Philipp közti viszonyra. Eva követelte Judithtól, hogy mondja el Caroline-nak az igazat. Napokig nem került erre sor, majd egy véletlenül kihalgatott telenfonbeszélgetés (Judith lés Philipp közt) Caroline megtudta a csúf igazságot. Innentől kezdve megváltozott minden. A zarándok út befejeztével a keddesek életéből eltűnt Judith, aki a bűnhődés értelmében, több hónapos önkéntes segítői munkát vállalt abban a szanatóriumban, ahol Arnet is kezelték, és ahol Monique elárulta Judith sötét titkát. Caroline elhagyta férjét, új lakásba költözött, Eva most csak saját magával törődve folytatta a zarándoklatot, ahol találkozott egy orvossal, és orvosi állást kapott Kölnben. Kikit, ifjú szerelme, bemutatta a szülőknek, aminek eredményeképpen Kikit kirúgták az állásából. De sebaj, mert az új váza tervei bejöttek, és gyártani kezdték. Az szokásos ötös helyett, egy négyes ült le a törzshelyük kandalló melletti asztalánál. A háttérben az étteremtulajdonos által zajlott szervezés segítségével ezen az estén csatlakozott a csapathoz Judith is, aki visszatért a önkéteskedésből. Caroline ennyi idő elteltével eljutott a megbocsájtás szintjére, és újból összeállt a keddi ötösök csapata.

Helló ősz!

Ma egész nap nagyon őszies az idő odakinn. Bár süt a nap, de mintha csak a látnám a napfényt, de nem érezném. Egyre több levél hull le a szomszéd szőlőlugasáról. A szél hűvösebb, és már nem olyan gyengédséggel simítja az arcomat. Beszélnek felmelegedő időjárásról, de valahogy már nem hiszek benne. Valami nagyon azt súgja, vége az indián nyárnak. Múlt héten még izzadtunk a 40 fok hőségben, ma meg....van ami ma van. Közeledő ősz. Nem tudom eldönteni, örülök e én ennek, egyenlőre dúlnak bennem a kételyek, de majd csak lenyugszanak  a kedélyek. Ma, olvasás közben a kanapén, magamra kellett húznom egy plédet. A csendet csak az óra kattogása és a kinti erős, suhogó szél törte meg. 

Délutánra mintha erősödött volna a nap ereje, de lehet csak odaképzeltem, tiltakozva, hogy még nincs annyira ősz. Sajnos a természet ellen nem tehetünk, nem programozhatjuk meg előre, hogy milyen legyen ez az évszak. Ennek is el kell jönnie, hogy teljes legyen a körforgás. Mert ősz nélkül nincs tél, s tél nélkül nem jön a tavasz, amikor is újjáéled a természet, és egyben én magam is. 

Sokan mondják, hogy az ősz, a hideg ellenére, több lehetőséget rejt magában, mint gondoljuk, gondolom. Nos eltekintve a kellemetlen időtől (bár valaki szereti, tudok is egyről), lehet járni a természetet anélkül, hogy szenvednénk a ránk olvadt ruházattól. Ilyenkor a turisták szinte lubickolnak a jó, friss, őszi levegőben. A természet gyümölcseit egy csomó receptben használhatjuk fel. Az így készült sütik, kekszek ideális tartozéka a reggeli, vagy délutáni tea időnek. Nekem is tele még a tea készletem. Alig várom, hogy anyuék friss zöld almájukból fahéjas-almás pitét varázsolhassak a vasárnapi asztalra.  Aztán ugye ott a sütőtök, amivel tavaly kezdtem el kacérkodni. Ezt szeretném folytatni, egy kedves szomszédomtól az alapanyagot már megkaptam. 

Kreatívkodni ősszel is megéri. Levelekből és egyéb erdei termésekből szép ajtó kopogtatók készíthetők. Ami engem illet, őszi díszekben nem vagyok híján, lehet, hogy szert teszek újakra.

Az ősz alkalmat ad visszavonulni falaink közé, ahol kényelmesen, egy meleg plédbe csavarodva, gőzölgő forró csokit iszogatva kuckózhatunk, filmezhetünk, olvashatunk, vagy akár társasjáték estéket rendezhetünk. Azt hiszem az utóbbit nem hagynám ki.

Az ősz mindenképpen a pihenés, a regenerálódás ideje. Amikor is élvezzük a nyáron bezsákmányolt élelmet, ami szépen a kamránkban pihenget. A tervezgetés ideje, amikor is a soron következő nagy ünnepre készülgetünk. Ennek fényében állítom majd össze az őszi bakancslistámat, amiről remélhetőleg nem felejtek el majd írni, és beszámolni.

Hogyan ajándékozzunk pénzt esküvőre?

A hétvége nem egy volt a sok közül, hanem A hétvége volt, amikor is férj unokatestvére örök hűséget fogadott párjának, Dávidnak. Nagyon szép esküvő volt, látszott, hogy beleadtak anyait-apait, a szívük-lelkük benne volt, hogy ez a nap (szept.17) az Ő napjuk legyen. Az is volt. Nászajándéknak pénzt adtunk, hiszen háztartásuk teljes, és biztosan nem fájt a foguk következő kiegészítéshez a stafírunghoz. Így arra költik majd, amire tényleg szükségük van. Gondoltam pár héttel az esküvő előtt, még van időm kigondolni, milyen formában, csomagolásban tálaljuk a lóvét. Persze egy-két nappal előtte keresgéltem ötletek után, hogy akkor már jó lenne vele foglalkozni. Agyban persze már megfordultak lehetőségek, de az akkor sem olyan, hogy akkor itt és most meg is valósítom. Ilyen helyzetben a google jó öreg barátnak bizonyult (mint általában), és ott találkoztam a következő megoldással. 

Vettem egy szép esküvői fényképalbumot. Nehéz is volt a választás, mert négy nagyon szépből nem igazán egyszerű kiemelni azt az egyet, ami a legszebb. Meg aztán nem tudtam, nekik melyik lett volna a legszebb...Aztán, ahogy olvastam, a fényképek helyére öt eurósokat tettünk. Nekem még valami hiányzott hozzá, hogy éredekesebb legyen. 

Végül ezt választottam. Középre majd egy szép közös kép kerülhet.

Tovább vittem a gondolatot, és színes papírlapokra szerelmes idézteket írtam. Elővettem a legszebb nyomtatott betűimet...Nem éppen a szép írásomról vagyok híres. Sikerült annyi idézetet találnom, amennyi öt eurós kijött az ajándékott összegből. Férj építészeti képecskéknek hívta őket, mondom ám legyen. Unakotestvér értette a poént...

Mind az idézeteket, mind a pénzt véletlenszerűen raktuk bele az albumba, a képen látható formában.

És, hogy milyen idézetek kerültek bele az albumba?

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)

"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
(Prisrin)

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted."
(Gabriel Garcia Márquez)

"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
(Erskine)

"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol."
(P. Matteo)

"A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára."
(Erich Fromm)

"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg."
(Filippinó közmondás)

"A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya."
(Jókai Mór)

"..aki szeret, azt viszont is szeretik."
(Fontane)

„A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak

(Ingrid Bergma

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.

(Honore de Balzac)

Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek!
- Majd szólok, ha változott a helyzet.

Fodor Ákos

Tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom.

Szilvási Lajos

Sajnos a többi idézetet már nem találom, nem mentettem el  a linket,  ami megvan azokat emlékezből kerestem és találtam.

Ezekkel a kedves idézetekkel kívánunk az ifjú párnak boldog közös életet, és hogy reméljük mikor kell (esetleg), tudjanak ezekből az idézetekből meríteni.

Kreatív anyagok gyüjtése

Nagyon sok tervem, tervünk van a ház csinosítgatását, szobák berendezését, illetve az udvart illetően. Gyakran, mikor kinn ülünk csak úgy a teraszon (mert megtehetjük, van teraszunk), férjjel sorba vesszük a parkosítási ügyeket. Felvázoljuk ki mit akar, nem akar, kinek mi tetsztik, vagy éppen nem tetszik. Sok minden kavarog a fejemben, hogyan nézne ki jól a terasz, hol lehetne füves rész egy kis focinak, hová ültethetném a virágaimat, vagy milyen is legyen a kis sziklakertünk. Ezért is gondoltam arra, hogy egy mappába összegyűjtöm az összes olyan beltéri és kültéri tippeket, melyek segíthetnek a tervezésben, illetve a megvalósításban is. 

És itt jön képbe az én sógornőm, és persze sógorom is. Tavaly szülinapomra egy kreatívkodós, házi mestereknek szóló havi lap előfizetéssel leptek meg. Nagyon jó volt az ötlet. Minden hónapban izgatottan vártam a következő számot, aminek türelmetlenül téptem fel (de szó szerint) a csomagolását, hogy belenézhessek. Számos ötletet, inspirációt tartalmaztak a lapok. Támpontot adott sokszor, merre induljunk. Férjnek is bejött az újság. Mikor még a lakásban laktunk, félre tettem őket jobb időkre. Azok a jobb idők eljöttek, és ma neki is fogtam az érdekes lapokat egy mappába gyűjteni. Ami jobbára szerelést, faricsgálást, vagy egyéb házi mestereknek szánt meló, azt továbbítottam férjnek a garázsba. Szüksége lehet még rá. 

Két fő csoportra osztottam az összegyűjtötteket: amit benn a lakásban tudunk hasznosítani, és ami kinn az udvaron lesz segítségül. Gondoltam sorba rakom őket évszak és ünnep szerint, de ahhoz már több átlátszó irat tartó kellett volna, és én nem nagyon szeretem a dolgokat félbe hagyni. Így is megtelt a mappa, minden szépen áttekinthető. Egy mindig elérhető helyet választottam neki, hogy kéznél legyen.

Szeretném megmutatni, melyek azok, amik nekem a legjobban tetszenek, és el tudnám képzelni pl. a fürdőszobában vagy esetleg a nappaliban.

A hálószobánkhoz tartozik egy zuhanyzó is. A csempék még a dobozukban pihennek, várják, hogy használatba vegyék őket. Mivel szeretem a rendezettséget, és ez a kis polcocska azokkal a cuki fiókokkal nagyon tetszik, elviselném, ha nekünk is hasonló lenne a tükörnél.

Ezt pedig a fő fürdőszobában látnám szívem szerint.

A hétvégén megejtettük a garázs festését. Férjnek szeretnék még a már meglévő polcos szekrényhez ilyen tárolós, akasztós felületet. Nagyon praktikus lenne a munkaasztala fölé, vagy mellé.

 Külön örömet szerezne, ha nekem is lehetne ilyen újság tartóm. Nem tartom praktikusnak az egyik helyről a másikra tevésnek, mert annak sosincs vége. És még ha gurulós is, jönne velem, amerre megyek.:)

Jópofa az ilyen pohár megjelölés, nagy létszámú vendégség esetén egy a lehetséges megoldások közül. És nem időigényes az elkészítése sem. A kamrámban én is szívesen tartanám ilyen tárolókban a tartós élelmiszert, fűszereket, lisztet, tésztát. Ahhoz viszont még több polcra van szükség, de ami késik az nem múlik.

Imádom az ilyen gyorsan és egyszerűen kivitelezhető dísz tárgyakat, de azért abból sem kell egy millió darab, egy-két kis ilyen cuki váza, hozzá még a garden feliratos virággal teli vödör, és kész lenne a terasz díszítése. Nem szeretem ami túlzsúfoltan szépítve, csinosítva van.

Nekünk is épp ilyen székeink vannak, voltak a teraszon. Azért csak voltak, mert az erős napsütésben megfakultak, és egy kis színért kiáltanak. Én csak simán egy színűre gondoltam átfesteni, de ez a barna-fehér kombináció jobban gyere be.

 A bejárati ajtónál van egy kis tér, talán még elfér egy kisebb fából készült, vagy kovácsoltvasos virág állvány, és azon  egy ilyen  régi, fehér tej hordozóban friss virágok, vaaaagy beleültetni.

Nagyon aranyos ez a gumiabroncsból készült hinta. Feldobják az élénk sárga csillagok, és a gyerekek (Panni és Kispeti) hogy örülnének neki.

Egyenlőre a terveknél (is) tartunk, de kisebb-nagyobb lépésekkel haladunk előre. De tervezgetni nagyon jó, mert totál kikapcsol, és izgalommal tölt el, hogy mit is hozunk létre a gondolatainkkal.

Örömömre szolgál #50

Sziasztok! Mivel a múlt heti ÖSZ poszt elmaradt, ma dupla résszel kárpótolom eme hiányosságot.

• tanévnyitós palacsintázás a két lánnyal, Gabival és Zsófival. Csabit is hívtam, de valamiért nem érkezett meg, 
• hogy Móni szomszédom felhívott, menjünk együtt zumbára, már régebben, a nagyvárosban is szerettem volna járni, de valahogy nem vonzott a sok idegen, 
• hogy minden nap más ízű teát iszom, 
• Gabi mondata: Ne haragudj, hogy már megyünk. Jó volt veled köri anyu, és köszönjük a palacsintát, 
• friss, érett szedret használni két sütihez is, az egyiket itt, a másikat meg én kreáltam, 
• meleg napfény, esős, zord reggel után, 
• és abban a napfényben olvasni kinn a teraszon, annyira jó volt megmelegedni, 
• tiszta ablak a hálószobában, 
• két óra játszótéren Pannival és Kispetivel, és ahogy Kispeti nézett azokkal a bámulatos szemeivel,
• játszóterezés Zsófival és Karolinával, 
• hogy az ikrek nálunk aludtak a nyári szünet utolsó napján, megnéztük az Aladdint, már vagy 120-rra, de még most is ugyanúgy élvezték, mikor először látták, 
• hogy három randin is voltunk mostanában férjjel, moziban jártunk, és két(abból egyszer esküvőnk volt színhelyén) alkalommal élveztük az éttermi fejedelmi  étket, 
• rögtönzött vasárnapi összeröffenés pár szomszéddal a teraszunkon, 
• majdnem minden héten friss virág anyutól, azelőtt venni kellett a boltban, ha valami színesre  és virágra vágytam, 
• férjjel eljutni fogkőleszedésre, és ott egy volt iskola társammal találkozni, ő volt a dentál higiénikus. Szó szót követett, és ő volt az, aki nem azzal nyaggatott mindjárt, hogy miért nem szülök már gyereket, ráérzett, hogy pár évi tapasztalat után nem vágyok annyira a szülésre.
• vasárnapi napfényben áradó Kis-Duna.

Szedres pite

Ha anyuékhoz átsétálok, szinte soha nem jövök haza üres kézzel. Mármint nem azért mert megpakolnak félévre való kamra töltelékkel, hanem mert náluk mindig van valami új, friss gyümölcs. Már nem egyszer ettem az ízletes, puha szederjükből. Múlthét szombatján is abban a reményben ugortam át, hogy van még a gyümölcsből. Egy kisebb tálnyit tudtam is szedni, bár már jól át kellett kutatni az ágakat. És milyen szép nagyokra leltem!! Szinte hívogattak, hogy egyem meg őket, de erős voltam, ellenálltam. Éreztem a zsigereimben, hogy a pitében méltóbb lesz a küldetésük. 

A pite egyébként saját kreáció, csak a tészta alapot olvastam egy kis receptfüzetkében. Az adta az ötletet így elkészíteni.

Hozzávalók: 

• 120 g kristály cukor, 
• 200 ml víz,
• 4 tojás, 
• 180 g porcukor, 
• 100 ml olaj, 
• 250 g sima liszt,
• 3 LK kakaó(én ezt kihagytam, mert nem volt cukrozatlan kakaóporom, azzal már túl édes lett volna), 
• 1 csomag sütőpor, 
• fél citrom reszelt héja, 
• 800 g barack( ami helyett én szedret használtam).

Elkészítés:

1. A kristály cukrot szórjuk egy mélyebb serpenyőbe, hagyjuk megkaramelizálódni. Utána felöntjük a vízzel és mérsékelt tüzön szétolvasztjuk, majd hadjuk kihűlni,
2. Az egész tojásokat habosra verjük a porcukorral. Hozzáöntjük az olajat, hozzáadjuk a citromhéj reszeléket, s majd részletekben hozzáöntögetjük a kihűlt karamellt. Ez után belekeverjük az átszitált lisztet a sütőporral. Ha valaki szeretné követni az eredeti receptet, akkor most kell még hozzáadagolni a kakaót.
3. Egy mélyebb, 23x34 cm-es sütő formát kivajazunk, kilisztezünk, és beleöntjük a masszát. Én egy 28 cm-es átmérőjű torta formát használtam. A tészta tetejére szétszórjuk a gyümölcsöt, ami nálam tehát szeder volt. A barackot megmossuk, majd vágjuk félbe és szárítsuk meg.
4. Előre felmelegített sütőben 180 fokon kb. 45 percig sütjük. Persze előtte szúrópróbával ellenőrizzük, hogy a mi sütink már jó e.
5. A kihűlt pitét megszórjuk porcukorral és tálalhatjuk.

A gyerekek csak úgy falták, és azért a munkások tányérja is üres maradt utána. Szerintem nem csak szederrel, illetve barackkal készíthető el, sőt ribizlivel, vagy eperrel tudnám még nagyon elképzelni, de almával sem lenne piskóta.

32 nap figyelemben

Múlt héten képeket fúrtunk fel a folyosóra, akkor akadtunk rá férjjel az egyik dobozban  arra a mini zsebnaplóra, amit még a költözés előtt nyomtattam ki. Akkor félbehagytam, pakolászás közben már nem akartam új projekttel foglalkozni. Ez a mini zsebnapló 32 napig tartja figyelemben az embert. Figyelni kell saját magunkra, valamint a környezetünkben lévőkre, akikért minden nap teszünk valamit vagy kedvesség, vagy segítség, vagy bármi más formojában. A 32 nap alatt magunkért is kell tenni valamit, ami jót tesz a lelkünknek. A nap végén pedig számadást tehetünk, miért is voltunk azon a napon hálásak. 

Nemrég egy hírlevélben kaptam meg Viától, mint letölthető anyagot. Költözés előtt még szépen egyenlő nagyságúra nyírtam a lapokat, már csak össze kell illeszteni a magát a zsebnapló előlapját és a oldalakat. Sajnos a nyomtatónk csak feketén-fehéren nyomtat, de nem búsulok, mert így az én fantáziám szerint színezhetem ki. Azt is majd idővel.

Remélem nem hagy cserben a kitartásom, és minden nap hűségesen töltöm ki a mit tettem ma magamért, mit tettem ma másokért, és ma hálás vagyok sorokat.

A befejezéshez öt percnyi  munka hiányzott. Színes dísz papírból nyírtam egy szélesebb sávot, ami körbeölelei a zsebnapló ball szélét, a felső és alsó élekre szintén olyan dísz papírt ragasztottan, valamint a fedőlapot csillogós arany filctollal színeztem ki.

Szeptemberi tervek

A nyár sitty-sutty elrohant, de szerencsére nem mellettünk, hanem tevékenyen kihasználtuk ezt a hónapot is. Mint tudjuk szeptember sokak számára az újrakezdés időszaka, és egyben kezdődik a suli, és az ovi Panni keresztlányunknak is. Remélem nagyon fog neki tetszeni, mert mikor kérdezgettem az oviról, pozítivumokban beszélt.  Bár az ősz első hónapja még jobbára nyárias hangulatú, de én ennek örülök is, mert a hirtelen ugrás a nagy melegből a nagy hidegbe nem igazán az én lelki állapotomnak alkalmas. Szeretem, mikor vannak átmenetek, hogy még reggel igaz  már hűvösebb van, de a déli napfény még magában hordozza azt a kellemes nyári meleget, amit én úgy szeretek. Szeptemberi melegek ide vagy oda, lássuk neki az augusztusi összegzésnek, mielőtt még belevetnénk magunkat a nagy őszbe.

Augusztusban történt ez is az is. Igyekeztünk abból a listából leredukálni, amit még férj költözés után állított össze. Erről bővebben a itt olvashattok. A nagy plusz, és amit bizony kihagytam a házprojektes posztból, hogy már van meleg vizünk. Két hétig kellett ezt a luxust nélkülöznünk, de miután lett, és zuhany alá állhattunk, jobban értékeltük azt, amink van. Nem tagadom, volt olyan fázis, mikor türelmetlenek voltunk, mert valahogy úgy éreztük, semmivel sem haladunk. Ilyenkor egymással is ingerlékenyebbek voltunk, de tudjuk, sok türelem kell, hisz türelem rózsát terem. 

Nekem a hónap közepén munka adódott, fogorvosi rendelőben fogászati asszissztesként. Örültem is a változásnak, fogékony voltam az új ismeretekre, szinte egész nap nyomában voltam a dokinak, aki azért magyarázott is az ő maga érdekes stílusával. Volt benne egy nagy adag félsz, hogy szülésznőként meg állom e helyem egy ilyen szak területen is. Az öröm azonban csak két hétig tartott, mert az egyik munkanap végén a doki ismertetett az új helyzettel: másnaptól már nem kellek. Egy szinten kudarcnak éltem meg, hogy nem voltam elég jó, de lelki furdalásom úgy érzem nincs, mert ennél jobban igyekezni már nem tudtam. Amire azonban büszke vagyok, hogy emelt fővel jöttem el onnan, miután a  nagy leereszkedők "kíméletes" stílusával betett a fogászati karrieremnek. Ohh, mennyire fáj....Azóta már voltam egy művese központban munka után érdeklődni. Ott meg nem vesznek fel, mert tanult szülésznő vagyok, és nem egészségügyi általános nővér a végzettségem, és oda bizony ezen a szak területben tapasztalt nővéreket keresnek. Hát ez van kérem szépen, mikor egy szülésznő, remélve hogy munkájában megtalálja az igazi hivatást(de sajnos nem ez a helyzet), nem talál munkát(egyenlőre) a kétségbe esett állapotba került szlovák egészségügyben. Az is felütötte a fejem, hogy nem mennék vissza az egészségügybe...Sajnos olyan világot élünk, ahol egy baba születése lassan már biznisz, és egyre jobban veszti el az anya-gyermek központúságát. És nem azért tanultam, hogy a végén, mások akarata miatt, "erőszakosan" kelljen végezni a munkám. Bocsi, kicsit lelkizős irányt vett ez az egész...

Egyre jobban élvezzük a vidéki életet. Hogy a szomszédokkal csak úgy, nem tervezetten összegyűlünk reggel, és beszélgetünk, és nem megyünk el egymás mellett, mint a borjúk. Hogy nem kell semmit előre eltervezni vagy megbeszélni, úgy rögtönözve jól alakul a napom, ill.napunk. Elég az hozzá, hogy a szomszéd gyerekek a teraszunk előtt gyülekeznek, mondván szomjasak, inni kérnek, s közben elmesélik mit építenek éppen.

A lakás eladva, kulcsok leadva az új tulajdonosoknak. Férjnek hála gyorsan elintéződött minden. Átiratta rájuk a netet, leíratta a gázt, minden olyan cuccot elhozott, amit nem szerettünk volna ott hagyni.

 A hónapban rokonok, barátok és szomszédok adták egymásnak a kilincset.  Kaptunk szép ház avató ajándékokat, amiket nagyon köszönünk. Bízom benne, hogy szeptemberben is lesznek látogatóink. Kiélveztük egy nyugodt, pihenős vasárnap adta lehetőségeket a folyó mellett. Elbújva a meleg elől az árnyékos folyóparton begmintonoztunk, utána meg élveztük a a napfényes Kis-Dunát.

Baba látogatóban is jártunk a kis Lucánál. Nagyon aranyos kisbaba. Érkezésünkkor éppen a délutáni szundiba vágta magát, ami percre pontosan húsz percig tartott, utána egy kicsit meg is pesztrálhattam. Olyan jó kis baba illata van.

Luit elvittem egy közeli állat orvoshoz az első kötelező ojtásra, valamint megkapta ez első negyed féregtelenítő tablettáját is. Megbátorodott cicaként már pár hete kinn hagyjuk estére is, hadd élvezze a természetet. Nagyban vadászik már. Egyik reggel kávézgatás közben büszkén mutogatta, hogy fogott egy gyíkot, pár nappal később pedig egy egér lett az áldozata.

És amit szeptemberben szeretnék:

• folytatni a konmaris módszert, az alsóneműkig jutottam, 
• névnapi ajándékot venni,
• egy fa tövében olvasni a Duna-parton, 
• többet blogolni, mostanában csak a kötelező körök mentek le, 
• hivatalosak vagyunk esküvőre, összeállítai a ruháinkat, valamint fodrászt és sminket leegyezni, 
• elvinni Luit a második ojtásra,
• ha még futja a jó időből, elmenni csónakázni,
• elmenni Lévára, rokonlátogatásra, 
• remélem Lénát már meg tudjuk látogatni,
• haladni a hálóval,
• valami rendet is kellene tenni a két lomi szobában is.

A tervezettnél hosszabbnak sikerült augusztust összegezni, és ráadásként az előző írásom valahogy elveszett, így másodszorra osztom meg ezt a posztot. Így hát nagyobb reményekkel kezdünk szeptembernek.