A Mert nőnek lenni jó-t már bemutattam Nektek, legutoljára az idei őszi szemináriumról osztottam meg az élményeimet. Mikor megtudtam, hogy már csak évi egyszer lesz ilyen nagy volumenű rendezvényük, kicsit beparáztam. Hová fogok járni, ahol mert nőnek lenni jó-l érzem magam. Nagy örömre megalakult a MNLJ polgári társulás, aminek szervezésében klub estek kerülnek megrendezésre. Amint meghirdették, mikor és hol lesz, abban a pillanatban beírtam a dolgozó szobánkban (igen már az is van😉) lévő esemény naptáramba, hogy dec. 9.-én 18:00-kor hol leszek. S végül úgy alakult, hogy ennek a klub estnek a kezdete előtt összeültünk páran MK csapat tagok közül. Beszélgettünk, ki-ki teázott, kávézott, vagy forró csokizott (szerény személyemenben). Összegeztük, kinek mit jelentett, mit hozott ez a projekt, illetve a munka azoknak, akik részesei a dolognak. Végezetül a vezetőktől az eddigi munkákért kaptunk névre szólóan könyv csomagot és egy bizonyítványt.
Aztán hatot ütött az óra, és kezdetét vette az anya baja. Igaz engem a téma közvetve még nem érint. De, mint nőben, bennem is megvan ez az anya hajlam. A két szervezőnek Krisztinának és Ivetának két beszélgető társa is akadt Durica Katarina, író, illetve Štefkovič Patasi Ágnes, gyermekpszichológus személyében. Ez az anyaság mindig egy jó téma. szerintem. Mert mindenki máshogy éli meg, ahány gyerek, annyi anyai tapasztalat, és még sorolhatnám. Manapság olyan világot élünk, amikor az anyák mindent de mindent tökéletesen akarnak csinálni. Szuper anya, szuper háziasszony, szuper feleség, és szuper szerető. Ez mind az egyben akarnak lenni. Ami nagyon tetszett, hogy most nem erről az oldaláról közelítették meg a dolgot. Ez alkalommal az anyaság árnyoldalairól -igen olyan is van- beszélgettek. Sok fajta anyával találkoztam már, és mint gyermektelen nő nem igazán mondok (mondhatok) véleményt, kritikát mit hogyan kellene... ÓÓÓ te ezt még nem tudod, mert nincs gyereked....majd megtudod, ha neked is lesz gyereked. Ez az két mondat, amit már nem egyszer hallottam, és van mikor bizony betelik ettől a pohár.
Štefkovics Patasi Ági nemcsak szakmai szempontból közelítette meg a témát, hanem beleszőtte a saját tapasztalatait, amit kisfiával él meg, illetve amit az anyaság adott neki. Szerinte túl nagyok az elvárások, aminek minden anya megfelelni igyekszik. Hogy már pedig mindent bírnak, egyedül segítség nélkül. Durica Katarina is megosztotta velünk, milyen két gyermekes anyának lenni, úgy hogy mellette aktívan dolgozik ő és férje is. Vallja, hogy egy gyerek nemcsak az anyáé, hanem egy új taggal bővül a család, akinek van apja, nagyanyja, nagyapja, keresztanyja-és apja, akiknek kötelességük részt venni a baba életében.
Iveta az örökbe fogadott gyerekeiről, és az így született szülőségről mondta el gondolatait, ha többet szeretnétek róla tudni, itt megtaláljátok őt és írásait. Teljesen nyíltan beszél, milyen is örök befogadott gyermekeivel az élet, és min kell keresztül menniük.
Krisztina, akit elkísért a kis pocak lakója is az eseményre, vallott arról, milyen más érzések jöttek benne felszínre második terhessége során. Hogy már máshogy várakozik, mint először. Az ő írásait is nagyon szeretem. Ha kíváncsiak vagytok, miről ír, blogja itt elérhető.
A mai poszt lezárásaként az a jelenet jutott eszembe, mikor Chandler és Monika a Jó barátok sorozatból (remélem mindenki ismeri ezt a sorozatot, ha nem, inkább ne is tegye fel a kezét) adoptáláshoz folyamodtak, mivel természetes úton nem lehetett neki gyerekük. És most a szemem előtt van, ahogy Chandler Monika védelmében esedezik a gyermekéről lemondó terhes nőnek, hogy "Kérem gondolja át! A feleségem már most anya, gyermek nélkül." Szóval ez is ilyen anya baja dolog, mikor szeretne valaki, de nem adatik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése