Házprojekt: augusztusi beszámoló

Van, mikor nehéz elkezdeni egy poszt írását, időnként pedig csak úgy dőlnek belőlem  a gondolatok. Most az előző opció van érvényben. Nem is tudom, hogy kezdjem. Nagyon nagy jelentős változás nem volt, bár lebeszéltük a az udvar földdel való feltöltését, de még a mai napig nem történt előrelépés ez ügyben. Türelmesen várunk még. Tapasztalatból tudjuk, hogy az építésvezetőnk sokára jön, de ha belelendül, és hozzánk is eljut a százmás dolga mellett, akkor villámgyorsan kész van a munka, mi meg nem győzünk pislogni. Férj mindjárt költözés után összeállított egy rövid és részletesebb listát, mit is kell nekünk megcsinálni. Ezekből a tételekből ha nem is minden nap, de ahogy időnk volt és ahogy bírtuk, redukáltunk le. Nagyon  jó érzés volt, mikor valami meglett, örömmel pipáltuk ki. Talán most az utóbbi pár napban vettem észre, kissé elfáradtunk. A listán szereplőkön kívül még sok más dologgal is foglalkoztunk. Ennek meg is lett itt-ott az eredménye, több munkát csináltunk magunknak a türelmetlenségünkkel, de végig vittük, ami aznapra feladat volt.

A legnagyobb előrehaladásnak az ajtók beszerelését tartjuk. Felkerült a műszaki helységre, garázsra, nappalira, a hálószobánkra, a folyosóra, a kamrára, a vendég szoba zuhanyára és WC-re, és a két plusz szobára. A beszerelést megelőző héten kiszállították az összes ajtót. Éppen akkor toldotta meg az ajtók magasságát építésvezetőnk. Jól is jött ki, mert még egyszer a szerelők átmérték az ajtókat, így kiderült a fürdőszoba és a fő WC ajtókeretének felső részét és is lejjebb kell hozni. Utána jött a hidegzuhany, hogy azon szobákra teljességgel lehetetlen felszerelni az ajtókat, ahol még nincs leparkettázva, illetve csempézve. Kicsit transzban voltnk egy-két napig, de hála Istennek, a következő héten, a beszerelés hetén, az ajtók felkerültek a hálószobára is, a dolgozó-és  gyerekszobára is. Meg is könnyebültünk. Nem lett volna annyira jó látvány, mert  a hálónk ugye még "pucéran" van, ráadásul raktárként szolgált az üres és meg nem üres dobozoknak. A szerelők nagy munkakedvvel jöttek csütörtök reggel fél nyolc előtt, a megbeszélt időpont előtt. Pizsamában, csípás szemekkel nyitottam ajtót. Kérdem, isznak kávét? ÁÁÁ , hogy köszöni nem, ők már ittak. Mondom, neki hát mi még nem ittunk, úgyhogy iszunk....Igazi kellemes, reggeli kávés pillanatok egyike volt, sosem felejtem.

Szerelés közben.

A hálószóba ajtaja.

A kamra, és balra a folyósóra vezető ajtó.

A két plusz szoba.

Zuhany és WC a vendégszobában.

A garázsajtó.

A következő hétvégén férj szülei jöttek segíteni kifesteni a hálót. Nagyon jó időt fogtunk ki, meleg volt, itt-ott szellős is,  jól száradt. Nekem sajnos beállt a derekam, örültem, hogy fel-és leülni tudok. Győzködtek, hogy pihennjek. Na, de én, pihenni, mikor munka van???!!!!! Így aztán főztem-sütöttem. Férjjel még múlt héten pénteken egyszer lefestettük a háló, gradrób és zuhanyzó falait, amiben Lui cicánk is aktívan segített....

Oci dolgozik, mint a villám.

Idővel kerültek fel képek is a falra, felfúrtuk az órát is a konyhába, megcsináltuk a másik padló-csempe elválasztó listát, megvettük a parkettát a hálóba, kanapé katalógusokat nézegetünk, konyhában is lett egy kis újítás, füvet is nyírtunk (kétszer), rendet tettünk kinn az udvaron is.

Előszobában a tükör, az én művem a díszítés.

A kamra is változáson ment át. Szombaton megvettük a fagyasztót. Rendet tettünk ott is, és valahogy annak is megtaláltam a helyét, aminek hetek óta nem volt. Felszereltük a lámpabúrát és dugóaljzatokat is.

No hát kérem szépen ennyit augusztusról, kiváncsian várjuk a szeptemberi fejleményeket, amiket-úgy döntötten- havonta osztok meg.

2016 könyvei #6

Sógornőm, Kriszta, nagyon a kezem alá dolgozik könyv témában. Ha kifogytam az olvasásból, csak elég neki szólnom, és jobbnál jobb könyveket passzol nekem tovább.  Ezt a példányt is Tőle kaptam kölcsibe. Mesélte, hogy neki nagyon sok erőt adodt a hétköznapokhoz, másrészt meg halálira vicces, szó szerint. Az első pár fejezetnél könnyeztem a nevetéstől, annyira humorosan ír a kétgyermekes (ikrek, Matilda és Ela) szlovák színésznő. A könyv címének fordítása: Anya vagyok. Per pillanat én mééég nem, de ugye ami késik az nem múlik. Egyébként van egy hiedelem, ha egy nem terhes nő megfogja egy másik terhes nő hasát, akkor az a nem terhes nő is nemsokára terhes lesz. Noo kérem szépen én vagyok a megtestesült élő ellenpélda. Szülésznőként lehúztam egy-két évet szülőszoban, és megszámolhatatlan sok várandós nő hasát fogtam, érintettem.... Na de elkalandoztam.

Visszakanyarodva a könyvhöz. Azzal mindenki tisztában van, hogy egy gyerekkel mostanság nehéz, nem hogy két pici babával, plusz egy kutya és a háztartás. Nekem, ami nagyon bejött, hogy az anyuka vitt bele egy nagy mennyiség humort is, ami átsegítette őt a nehéz napokon. Hogy a legrosszabb napban is megatlálta azt a jót, amire szívesen emlékszik vissza. Szerinte nem kell mindent a szakirodalom alapján csinálni, alapozzunk a megérzéseinkre, és éljük meg a pillanatot, még akkor is ha a gyereket a szemeteskukából kell kiszedni. Örüljünk annak, hogy a gyerek saját maga fedezi fel, a világot, pl. a konyhában az edények jobb játéknak bizonyulnak mint a drága gyerekjátékok. Bár az én véleményem az. hogy nem szabad mindent azért megengedni a gyereknek. Legyenek határok, és szabályok, melyeket ha a gyerek átlép, kis büntetés követ. Nem gondolok itt nagy dolgokra, elég kis szóbeli fenyítés és nagy adag következetesség. 

Szerinte, és szerintem is nem szégyen az a valaki bevallja, elfáradt a gyerektől, és lapasszolja pár órára másnak felvigyázásra.  A színésznő egy alkalommal rendet rakott a ruhaszekrényében, és teljesen eufórikus érzés töltötte el, mert végre felnőttes dolgot végezhetett. Sőt az ilyen jót tesz az anyának, aki egy kis időre mással (önmagával is) foglalkozhat, és a gyereknek is, így könnyebb a szocializálódás, vagy az elválás ovikezdés esetén. ÉS egyébként is, ha az anya jól van önmagával, akkor az egész család jól van. Ez itt márt az én véleményem. 

Ő szerencsésnek tarja magát, mert két gyereke van. Két gyerek elszórakoztatja egymást, dupla öröm mindenből....Hát nem tudom, nem tudom...Én frászt kapnék ha két éhes bömbölő fej nézre rám, hogy éhes, szomjas vagyok, és nemtudommibajomvancsakbőgök nyűgös kölök lógna rajtam egész nap.

Ahogy már írtam, a könyv írója vallja, a mindennapi monoton tevékenységek mellett hiányozhatatlan  a humor. Nem kell mindennek csúcsszuperul tökéletesnek lennie, lényeg hogy legyen meg  az  amire idő és energia van. És ha alkalom adódik rá, élvezzük és használjuk ki az időt, míg a gyerekek mással vannak. Mert mi a lényeg? Lehetnek egy-két órát, vagy napot mással, de visszamenni mindig anyához akarnak majd.

Örömömre szolgál #49

• hogy egy óra alatt a teraszunkon megfordult majdnem az összes szomszéd gyerek, 
• hogy már vannak beltéri ajtóink, 
• megkapni az első postát ide, a Sz. utca 2-be, 
• B. szomszéd meglepi kevert kuglófja, pedig csak két percre fordultam el, és láss csodát az asztalunkon várt a két szelet kuglóf, a friss leveshez éppen jól jött, 
• újabb közös sütés-főzés a gyerekekkel, édes és sós rétest sütöttünk, majd mind felfaltuk, csak úgy elporzott, 
• és ez alkalomból körbe ülni az étkező asztalt, 
• hogy még öt év után is emlékszik rám egy anyuka, akinek szülését végigkísérhettem, fogorvosi rendelőben találkoztunk újra, 
• csajos este Zsófival, voltunk ringló szilvát szedni, játszótéren, este megnéztük a Csipkerózsikát, még mesében nem látta, és jó érzés volt, mikor az ijesztőbb részeknél hozzám bújt, 
• hogy haladunk ház körüli teendő listával, 
• meghívást kapni szomszédékhoz vasárnap esti borozgatásra, amit egy rögtönzött csillagnézés követett, 
• finom lepényt kapni anyutól, 
• sütit kapni I. és M. szomszéd csajoktól,
• kellemes este S. és  R. szomszéd fiatal párnál, 
• hogy mindkét autó a garázsban parkol, és nem valahol a parkolóban, amire nem láttunk rá a nyolcadikról, 
• hogy S. szomszéd segített férjnek, kérés nélkül, ez is egy olyan plusz amit a nagyvárosban nem tapasztaltunk meg, 
• hogy mikor a kis Rebeka meglátja Tamást, széles vigyorral az arcán üdvözli.

15 kérdésnyi nyár

Idén nyáron kihagyjuk a nyaralást. Most más dolgok vannak előtérben, és ez így van rendjén. Nekünk ez a nyár most meghatározó az életünkben. Próbáljuk máshogy kárpótolni magunkat, ha lehet ezt mondani. Esténként levezétésnek pár rész a Jó barátokból, közben kis borozgatás, teraszon ücsörgés és hétvégente kis lazsálás reggel az ágyban.

 Ma szememre akadt egy nyári videó, amit a szerző már egy ideje közzétett, csak valahogy nem néztem meg. De ma este erre sor került,és kiderült, jó kis videó, és rávettem magam,  hogy én is megválaszolom a kérdéssort. Legalább ennyi nyár jusson nekünk is.

Óceán vagy medence?

A tengerhez már volt alkalmam, kétszer is. Feledhetetlen egy élményt  nyújt, amit a mendence klóros vize semmiképp nem tud helyetesíteni, vagy valamilyen formában hasonlót adni. Medencébe már csak a munkám során tapasztaltak miatt sem nagyon megyek. Szülésznőként nőgyógyászati rendelőben dolgozva kis millónyi olyan esetünk volt, ahol a medence vizében úszkáló bacik okoztak sok kellemetlenséget nőknek.

Vízparti nyaralás vagy erdő?

Nem vagyok az fajta aki, a tengerparton, vagy tóparton képes naphosszat napozni, vagy úszni, de azok közé sem tartozom, akik az erdő mélyébe menekülnek nyugalomért. Szeretem mindenben az arany középutat: egy kis tengerpart(max. egy nap), városnézés (abból több nap is) és egy kis friss levegő a sűrű zöldben (de csak semmi naaagy dombokon való turisztika).

Görögdinnye vagy eper?

Nehés a választás, de talán a görögdinnye a nyerő. Hogy miért? A fene tudja. 

Bikini vagy egyrészes fürdőruha?

Bikini már vagy ezer éve nem volt rajtam, nem hogy egyrészes fürdőruha! Eléggé szégyenlős típus vagyok, és ha már nagyon muszáj akkor a bikini. Ha már szégyenlős vagyok, legalább mutassak jól.

Kalap vagy napszemüveg?

Egyszer viseltem kalapot szemüveggel, Rómában a nászutunkon, de nem igazán volt minden jól a helyén. A kalap nyomta oldalt a szemüveg két szárát, így az már túl szoros volt az én fejemnek, de a száz fokban sajna kellett mindkettő. Ha tehetem, akkor csak a szemüveg.

Önbarnító vagy naptej?

A jó Isten így is barna bőrrel ajándékozott meg, minek ide önbarnító. A Dunára sem kell a víz.... Napfényvédő tejet természetesen használok, mikor az eszembe jut.

Milyen lenne az álomnyaralásod?

Megvolt. Róma. Erről feljebb a linken olvashatsz.

Mi a kedvenc nyári italod?

Szeretem a különféle koktéjlokat, azt is ami nem alkoholmentes. A jóból is megárt a sok. Mostanában nálunk itthon a hűtött citromos víz volt a nyerő. Nagyon jól esett a nagy melegekben, és  gyorsan el is készíthető.

Egy nyári napot inkább a szabadban töltenél, vagy a szobában sorozatokat nézve?

A kuckózás számomra  az ősszel egyenlő, így  egy szép nyári napot mindenképpen a szabadban töltenék, és ha lehet víz mellett egyik kezemben egy jó könnyvel, a másikban egy hűsítő koktéjllal. Mióta a Kis-Duna mellett lakunk, szeretek csak úgy leülni a padra,  ott üldögélni, nézni az áramlatot, figyelni az úszkáló kacsákat.

Mi a legjópofább nyári emléked?

Legjópofább emlékre példát nem tudok, de a legszebb egyéretelműen az esküvőnk, és a nászutunk. Mindkettő egy éve volt, ugyanabban a hónapban.

Melyik a kedvenc nyári körömlakkod?

Az én körmeim már nem is emlékeznek, mikor láttak utoljára körömlakkot. A munkám miatt sem nagyon használok, és ha már egy kicsit kényeztetni szeretném magam, leggyakrabban a halvány színányalatokért nyúlok a drogériában.

Melyik a kedvenc nyári illatod?

Kedvenc nyári italom nincs, de nemrég ittam a helyi bistróban jeges kávét vanília fagyival, na az nagyon bejött. És most páran lehet furcsán néztek, hogy Ő mág nem ivott jeges kávét?!?!

Melyik a kedvenc grill ételed?

Itt nem kell sokat gondolkodnom: a csirke grillezve, frissen párolt zöldséggel.

Milyen könyveket ajánlasz nyárra?

Ez az évszak ugye a lazításról, pihenésről, kikapcsolódásról szól, akkor hát olvassunk könnyű példányokat. Jöhet romantika, izgalom és kaland, kacagtató. A linkek alattiakat én elolvastam, és elmondhatom, hogy nyárra ideálisak.

Ikrekes mozizás

Nővérem ikergyerekei, Zsófi és Csabi aug. 3.-án töltötték be kilencedik életévüket. Csabi öt perccel korábban, ő az idősebb. Ezen felbuzdulva jött a közös mozizás, mint szülinapi ajándék. Megígértem nekik, hogy ha eljön az idő, őket is elvisszük egy közös programra. Nem is tudtam másként tenni, emlékezetembe vésődödt Zsófi sóvárgó szeme, mikor Gabival mentünk moziba. Aznap sűrűre alakult a napunk, de abszolut nem éreztük úgy, hogy sok lenne. Reggel bátyámnak mentünk segíteni, majd egy gyors zuhany és rohanás a kölkökért. Mint a végén megtudtuk, mi voltunk a meglepetés. Nem is tudták hová mennek, csak annyit, hogy öltözzenek csinosan, és várjanak. Beléptünk a kapun, és csak lestek, mint a moziban. Annyira megilletődtek, hogy nem is tudták leplezni zavarodottságukat. Nővérem sutyiban kezembe passzolta a két gyerek útlevelét, és már indulhattunk is. Nemsokkal az indulás követően kezükbe nyomtuk az interneten rendelt jegyeket. Vizslatták, olvasgatták, majd összenéztek:  Aztaaaa, moziba megyünk! Zsófi, őt NEM jellemző megszeppenéssel, beszélt az úton. Láthatóan nem tudta, hogyan örüljön. Útközben elmesélték, merre jártak E. mamával, hogyan utaztak oda, miket láttak. Győrhez közelítve a nagylánynak már megjött a hangja, és shreckkes szamárstílusban kérdezgette, ott vagyunk már? Pont időben dőltünk be a moziterembe, végignéztünk pár reklámot, és jöhetett a megígért szórakozás. Szenilla nyomában jártunk 3D-ben.

A két gyerek nagyon élvezte, öröm volt nézni őket. Ezért is nem akartunk használati ajándékot, hanem inkább új, szép élményeket ajándékozni, amire szívesen emlékeznek majd vissza. Mozizás után megvitattuk a látottakat, kinek mi tetszett a legjobban a sztoriban. Szenilla "kisgyerekként" 4 voksot kapott. Délután még sógorék és keresztgyerekeink látogatásának örülhettünk.

Otthon, édes otthon

Harmadik hete lakunk már az új házban, ezért gondoltam, illő lenne pár szót szólni, milyen is itt. Sokan kérdezik, na és milyen itt lakni, és mi mindig azt válaszoljuk, hogy nagyon jó. Na,  de azért merüljünk kissé bele, mit is jelent, hogy jó. Az elköltözésről már beszámoltam. Az első napok nagyon izgalmasak voltak (nyugi még most is), a minden ami első érzések, hangulatok és pillanatok, alkalmak egyvelege. Mikor elkezdtük pakolni a bútorokat, hogy azért mégis valami formája legyen a kuckónknak, valami fantasztikus érzés volt, egyben csapat munka, másrészt még ismerkedsz a távolságokkal is.  A TV hirtelen olyan távlatba került, hogy alig látjuk a feliratokat. És ezt én hogy imádom!!!! Távolabb vannak egymástól a helyek, de mégis azért közel, hogy nem kell kilométereket futni.

Még a szombati állás. A dobozok még aznap kipakolódtak,  és a polcos állvány bekerült a kamrába.

A szobánk. Ma már függöny is van.

És mi minden volt ami első volt? Hát maga az, hogy már nem a nyolcadik emeletről az ablakból nézek le, hanem a vendégszobából az ablakból egyenesen ki az utcára. Mikor az első éjjel aludtunk itt, nagyon nehezen tudtunk elaludni. Minden új volt még. A hangok az utcáról, a ház belső mozgásai, hogy valami csak úgy koppant, hogy más a levegő is, hogy a szoba sem megszokott, ahol a fejem a párnára hajtottam. Férj nagy izgalmában, mikor én már majdnem elaludtam, felült az ágyon, és csak mondta és mondta.... Én meg...próbáltam bealudni. 

Aztán eljött az első reggel. Az első vasárnap reggel. Megálltam a nappali-folyosó összekötő ajtóban, és néztem a magam elé táruló látványt. Igen, ez a valóság és nagyon tetszett. A kanapé a helyén, az étkező asztal reggelihez készen, a konyhában a fő dolgok elhelyezve, áradt be a reggeli friss napfény. Kitártam a terasz ajtót, és magamba szippantottam a falusi, tiszta levegőt, és mosolyogtam. Igen, mosolyogtam majd nekikészülődtem az első reggelinknek. És az sem zavart meg az idillt, hogy reggel zuhogott az eső, dobozok körülöttünk. De, ami a lényeg, hogy friss kávé illat töltötte be a konyhát.

Reggelt követte az ebéd, majd azt az este. Az első esténk. Az első esténk a teraszon. Csak ültünk ott, csendben (is). Nem is kellettek igazán szavak, elég volt ránézni a másikra. 

Fura mód a boltba is más érzés volt menni. Köszöntek az utcán, mosolyogtak rám az emberek, kedvesen szóltak hozzám. Hazaérni is tovább tartott, mint mikor még Lamač-ban laktunk. Ott gyorsan le akartam tudni a bevásárlást.

Itt a házban annyira felszabadultnak érzem magam. Nem érzem magam falakba ütközve, nem érzem magam feszengve, kezdek magamra találni. Mindketten nagyon élvezzük, hogy sokan megfordulnak nálunk, tele a ház életkedvvel, gyerek zsivajjal, hogy illatozik a finom vasárnapi ebéd, hogy a nap végén este a teraszon beszéljük meg az aznap átélteket.

Ez már hétfő, az első főzés: zöldség leves és palacsinta. Sajnos az utóbbit nem érkeztem megörökíteni....

Ahogy mi üdvözöljük a vendégeket.

Ajtókopogtaetó egyszerűen kell.

Tudjuk, nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem egész egy év alatt mindez, a közös otthon megvalósulhatott,amiért nagyon hálásak vagyunk.

Lui, a mi négylábúnk

Ma nagyon írhatnékom van. Vasárnap kora este van, egy szép családi napon vagyunk túl a lévai szülőkkel, és így pihentető levezetésként gondoltam egy cicás posztra. Igen, cicánk van. Nekünk. Egy olyan párnak, ahol feleség egy nagy családi házban nőtt fel főleg kutyákkal körbevéve, és ahol férj mindig panel házban lakott. Így, talán, érthető vagy éppen nem érthető, hogy cica tulajdonosok lettünk. A szomszédban láttam először két kis cicát, és férj már előtte említette Te mi lenne, ha lenne egy cicánk. Én meg mondom Te miért ne. Egy hét után aztán egy helybeli nénitől elhoztuk Luit. Rendes neve Luigi, de Luinak hívjuk. A rövidebb változat talán nem olyan ciki, mikor kiáll az ember a teraszra és egy Luigi nevű állatot szólongat. Egyébként nagyon hallgat rá, és már nagyon megszerettük egymást.

Az első pár napban a garázsban bújt el, a kocsim bal első kerekén lapult meg. Csak kajára jött elő. Később már engedte magát megsímogatni is, utána már a kijött a garázsból. Két napig szoktattuk, hogy nem lépjen le, csak úgy köszönés nélkül. Harmadik nap kitettem a teraszra, tett pár lépést, és ő úgy döntött, benn jobb neki. Na, de én kitessékeltem, azóta meg nem ha csak teheti  a szomszédban játszik Karcsival és Félixxel, a szomszéd macskákkal. De azért benn is nagyon szeret, főleg a kanapé alatt megbújva aludni. Mindenhova követ minket, oda is, ahova még a pápa is egyedül megy. És sajnos még nincsenek ajtók a házban.  Imádom, ahogy a kis tappancsait hallani a padlón, ahogy hirtelen elém veti magát, hogy simogassam meg, ahogy jön és dorombol. A munkában is segít nekünk. Tamásnak fúráskor . Ott ült mellette, és figyelte, meg szagolgatta a vezetéket. Még jó, hogy csak szagolgatta! Nekem felmosáskor a segítőm. Ahogy tolom jobbra-balra a felmosót, ő úgy követve azt, fut jobbra-balra. Közben meg csúszgorál fél métereket. 

Ki ez a másik cica?

A higiéniára odafigyelve, többször mosok fel, ha kintről behozom, vizes kis törölközővel (ami csak az övé) áttörlöm a macsek szőrét, bebiztosítottam egy kullancs és egyéb paraziták elleni védősprayt, a föld kupacot, ahova termel, naponta cseréljük, és minden egyes macska érintkezés után kezet mosunk. 

Délutáni szundi. Most valahogy nem volt szivem felébreszteni....

Kölyök cicaként nagyon játékos, az új játékával, egy pici egérrel nagyon szeret szórakozni, néha úgy kell kiszedni a szemetes kosárból, a kanapé alól, farkát nagyon édesen tudja kergetni, és előszeretettel vizsgálgatja a szobavirágaimat.

Hálószoba tervek

Az elkövetkezendő időben a hálószobát szeretnénk befejezni. A mostani állapotot nem szívesen mutatom. Egyenlőre raktár szoba lett belőle, itt kaptak helyet a kipakolt dobozok, pár kimaradt elem a konyhából, ami még feldolgozásra vár, illetve olyan dobozok, melyek egyébként is a hálóba tartoznak. Terveink szerint ide megy  az új francia ágyunk, amin anyuéknál aludtunk, továbbá egy kisebb pihenő fotel, ahol kialakíthatom az olvasósarkamat.  Meglátjuk, még mit lehet kihozni belőle. Mivel a lényeg, a nagyágy már megvan kommóddal együtt a párnák elhelyezésére, már csak a díszletet kell kiokoskodni. Parketta ugyanasz lesz, mint a többi szobában, az ágy mögé szeretnék tapétát, vagy Bea barátnőmet kérem meg, fessen nekünk oda valami szépet. Remélem, belemegy, még nem tud róla. sőt még férj sem, most pattant ki az okos fejemből. 

Ez tetszene az ágy felett a falon. Meg úgy az egész összeállítás. Az ágy az ablakkal szemben lesz elhelyezve.

Az ágytakarónk halvány barna, kicsit fényes beütéssel, így lényegében hozzá igazodunk, azonban jellegzetesebb színű kispárna huzatokon is gondolkozom, hogy mégis legyen valami kiemelkedő a helyiségben. Éjjeli szekrényeink még nincsenek az ágyhoz. Azokat fehér színben szeretnék, mert az ágy és a kommód is fehér.

Az ágytakarónk hasonló barna, mint amilyen barna is van az ágyhuzat színében. És lehet még jól is mutatna ilyen piszkos rózsaszín kispárnákkal, vaaagy krém színűekkel...

Ilyen formában képzelem el a függöny dolgot. Csak sötétebb barnában, hogy az ágytakaróval harmonizáljanak. És ahhoz szerintem illenének a krém színű kispárnak. Kommódot magába a szobába nem akarok, csak egy ilyen helyes pipera asztalt, ami szerintem miden nőnek kijár.

Szobánkhoz tartozik egy gardrób, valamint zuhany mosdóval. A csempe színében és stílusában még nem történt eszmecsere köztem és férj között, pedig már itt lenne az ideje. A közeli városban már találtunk egy üzletet, akik csak bútorkészítéssel-és eladással foglalkoznak. Kimondottan konyhai és beltéri bútorkiegészítőket is árulnak. Férj már megleste a netes oldalukat, és egy nagyon széles kínálatuk van mindenféle gardrób polcokra, akasztókra, tartókra valamint szekrényelemekre. És ami fontos, árban sem súrolják a magas eget. 

Gardrób ötletek:

Talán a harmadik megoldás a nyerő, bár még csak inspiráció, az is elég, ha tudom, miből induljunk ki.

Zuhany inspirációk:

A mi zuhanyunk a mosdóval szintén ilyen elosztású, annyiban más, hogy kisebb az ablak, és oldalt a fal helyett nekünk radiátor van. A padlócsempe nekem nagyon bejön, a falakra talán jöhetne ez a világosbarna, de mindenképpen a sötét díszcsempék nélkül. Nagyon elegáns azzal a nagy tükörrel, nekünk csak egy mosdó lesz, így helyet kap több rakodó felület.

Ennél a falban kialakított csempével borított polcok tetszenek, olyan egyedi.

A képek forrása: www.pinterest.com