2017. június 2., péntek

Helló június, helló nyár!


Nahát már majdnem túl  vagyunk az év felén, már itt is a nyár! Szinte alig volt átmenet, hol nagyon hideg, hol pedig nagyon meleg volt, alig hordtam az átmeneti kabátomat. Nagy örömömre, májusban engem is utol ért a jó kedv, azaz jobban érzem magam, de kemény munka van mögötte, hogy ilyen legyek. Bár néha eléggé elfáradok bele, de a mélypont után mindig fel tudok állni, és tovább menni. 

google.com


Ez a hónapunk sok mindent tartogatott nekünk. A tanácsadás mellett fellendültem cikk írás, és fordítás terén is. Két Gravid Info-s cikk is született. Ha érdekel itt és itt elolvashatjátok. Fordításokat is végeztem, főként pszichológia témában voltak olyan cikkek (itt, itt,itt) melyek annyira megragadtak, hogy dolgozzam velük. Az előző hónapokban csak elvétve fordítottam, akkor sok más lefoglalt. 
A tanácsadáshoz rendeltem további irodalmat, így már azt se tudom, melyik könyvet nyissam ki először. 
Valahogy amióta ezt csinálom, teljesen felnyitotta a szemem, mennyire oda kell figyelni egy szülő nőre. Régen, a kórházban töltött éveim alatt, sablon szerűen kellett végeznünk a munkákat, mint szülésznők, mert annyira sok volt munka, kevés a nővér, és szinte erőnk felett kellett teljesíteni, hogy ne csak a munkát, hanem magát az embert is lássuk. Én személy szerint úgy érzem, nagyon is igyekeztem a sok kötelező teendő mellett is foglalkozni az Anyukákkal. Szülőszobán velük együtt lélegeztem, masszíroztam a hátukat, bíztattam őket, szülés közben fogtam a kezüket,  a gyermekágyi osztályon pedig minél többet próbáltam segíteni a baba körül, a szoptatással, akik császárral szültek, őket naponta sétáltattam, hogy erőre kapjanak....és sajnos nem mindig kaptam pozitív visszajelzést. És nem az Anyukáktól...De rá kellett jönnöm, hogy egyedül ezt a dolgot nem tudom megoldani, ami a kórházakban zajlik, így csináltam úgy, ahogy a szívem mondta. és már nem érdekelt a negatív kritika. Mindig szomorúsággal tölt el, ha negatív élménnyel találkozik valaki a szülése alatt, pedig ennek nem szabadna  így lennie. Valahol kell lennie egy arany középútnak, ahol tiszteletben tartják, magát a Nőt, és igyekeznek egy barátságos környezetet kialakítani. De ismerek nagyon szuper szülésznőket, akiknek sokat köszönhetek, akik tanítottak, és engedtek tanulni,  nem akartak korlátozni, és egyenértékű kollégaként vettek. ....na de már nagyon elkanyarodtam. Ha minden igaz egy havilapba is írni fogok, mint a témában jártas szakember. Még folyamatban az egyezkedés.
Férjnek is jól mennek a dolgai, ügyes a hapsi,  sokat dolgozik. Mostanában a munkához is több kedve van, ő sem az a monoton munkát sokáig tudni végző fajta. Neki is kell a változatosság. 


Május elején voltam egy illóolajos előadáson, ahol sok mindent megtudtam, mi mindenben tudnak segíteni nekünk ezek a szerek. Van köztük pár, ami nekem is nagy segítségemre vannak, rendelni is szeretnék, csak valami nem működik a rendszerükben, és nem tudunk fizetni. Az egyik előadó mandalafestés kurzust is tart. Kellett neki mondani....Erősen érik bennem a gondolat, hogy elmennék. Utána férjjel meghallgattunk egy házaspár élmény beszámolóját, akik jóóóó hosszú nászútra adták a fejüket. Kerékpáron, négy év alatt 40 ezer km-t húztak le, voltak a világ minden táján: Új-Zélandtól kezdve, Ausztrálián át, Pakisztánon  és Afganisztánon keresztül, Dél-Amerikában is. Mindig máshol aludtak, más körülmények között, voltak veszélyben is, sok különleges emberrel találkoztak. Két hónapot, pihenésképp Ausztráliában töltöttek (szőlőt szedtek, hogy legyen pénzük), aztán folytatták útjukat. Az esküvőjükre kerékpárral mentek, a szertartás után pedig a nász nép pizzázni ment.

Ezt a szép naplementét sikerült megörökítenem.

Szombatonként, mikor lehetett, reggeli test ébresztő tréningre mentem, ahol jól megdolgoztattam a testem, olyan izmaimat is használtam, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. És való igaz, utána jobban éreztem magam, energikusabbnak. Május 13-án elkezdődött a szoptatási kurzus teória része, ahol két napon keresztül előadásokat hallgattunk a szoptatásról,miért jó a hordozás, az anyatej, a szülés utáni azonnali bőr a bőrön kontaktus (amit a tanácsadásom során is gyakran hangsúlyozok az Kismamáknak), sőt végeztek egy gyors kísérletet is. Két pohárkába öntöttek lefejt anyatejet és tápszert. Én is bevállaltam és megittam mind a kettőt, és bizony érezhető volt a különbség. Az anyetej lágyabb, kissé édeskés, és a felszínén látni a vizet, míg a tápszer ízre vaskosabb, és sűrűbb is. Folyt.köv. szeptemberben.
Május utolsó előtti hétvégéjén gyerekeztünk. Szombaton Pannival voltunk, vasárnap pedig a lányokkal, és hosszú idő után meglátogattam a kis Lucát is, aki egyre szebb és aranyosabb a huncut kis mosolyával.

Tervek:
  • levendula fesztiválra menni Tihanyba,
  • megünnepelni a második házassági évfordulónkat,
  • levendula napokra menni Pozsonyba, 
  • gyerekekkel lenni, 
  • Eperfesztálra menni
  • csónakázni a Kis-Dunán, 
  • megtervezni a szülinapom, 
  • jó lenne már ház avatót is megszervezni.
  • epret szedni, és epres dolgokat készíteni, 
  • Lui cicánkat elvinni az egy éves oltásra.

Nincsenek megjegyzések: