2017. június 27., kedd

Tihany 2017

Tavaly nyáron nem voltunk sehol nyaralni, így aztán férjjel elhatároztuk, az idei nyarat üdüléssel is töltjük. Férj szokta bevetni, hogy igenis voltunk nyaralni. Nem is akárhol, Máltán...Építkezés, malter, Málta....így már talán érthetőbb.😉
Ez alkalommal közelebbre mentünk. Tihanyba a Levendula fesztiválra. Egyik este férj elé tártam az ötletet, és ő egyből igent mondott. Gondoltam ez könnyen ment, jó is lenne mindenben ilyen módon egyet érteni. Náluk munka megosztás van. Ez azt jelenti, hogy én kigondolom, megtervezem hova, hogyan és mikor megyünk, bepakolok, program tervet készítek, férj meg szállást és szállítást biztosít.
Két nap múlva férj elintézte a szoba foglalást, én az indulás előtti napokban még nem láttam ki a fejemből a náthától. Mondom, a fene egye meg, hogy akkorra kellett elkapnom férj bacijait és küzdeni velük. A győztes én lettem, mert péntek reggelre meggyógyultam, és újult erővel indultunk el. Hát akkor jöjjön az élmény beszámoló!

Szállás

A szállás intézésébe nem nagyon szoktam belebeszélni férjnek, jól tud választani. Most sem okozott csalódást. A Hotel Tihany Átrium-ban szálltunk meg. A szoba nagyon elegáns, tágas, klímával felszerelt, kényelmes ággyal, külön kispárnával (ami nálunk plusz piros pont), csendes helyen van, kedves és segítő kész személyzettel. Parkoló helyet is tartottak fel nekünk. Egy alkalommal, a portás látta, hogy épp helyet keresünk, segítőkészen irányított a már előre lefoglalt helyre. Forintváltással sem volt probléma. A reggelik az ilyenkor szokásos svédasztalos formában történtek. A kínálat is változatos volt, pont annyi, amennyiből  tudsz választani. Férjjel konstatáltuk is, hogy nem is olyan jó ha túl nagy a választék, mert egyszerűen csak kapkodod a fejed, és nem tudod mit egyél. Az árban benne volt három napnyi belépő a szemben lévő strandra. Kellemes, elzárt, tiszta, szépen ápolt, mindennel felszerelt strandot kaptunk.

Az első képünk, amit lőttünk. A hotellal szemben működik valami hajós egylet vagy mi,és ott sétálgattunk.

Éttermek

Az éttermeket még itthon listába foglaltam. Körbe néztem melyek a jók. Párat felírtam, hagytam magunknak lehetőséget más, jó helyek spontán felfedezésére. is. Megérkezés és átöltözés után nyakunkba vettük a sétányt. Útközben betértünk egy gyors falatozóba. Mi ha éhesek vagyunk, ölni is tudnánk. Hogy kit? Hát egymást. Olyan finom hotdogot kaptunk, hogy talán eddig párja nincsen, amit eddig hotdogként ettünk. Finom bodzás limonádét ittunk, és hogy meg fokozzam, gyönyörű kilátással a tenger színű Balatonra. Este már rendes étteremben ettünk. Fenn a Tihanyi Apátságtól nem messze a Visszhang sétányon. A kiszolgálás gyors volt, itt-ott bakival, de az ilyen megesik. Mindezt kárpótolta a szuper Mochito, a fantasztikus kaja, és a szemetgyönyörkötettő kilátás a Balatonra, de most már egy dombról, így jobb szemszögből láttuk a vakító kékséget. Ezt a helyet csak úgy spontán választottuk. Másnap szombaton már céltudatosan választottunk helyet, azt amit már előre kinéztem. Apáti étteremben ebédeltünk. Igaz kicsit félre eső hely magától Tihanytól, de nekünk nagyon is megfelelt. Szép, zöld övezetben, közel a Balatonhoz, bár most nem láttunk rá a magyar tengerre, a levegőben érzetük, közel van. Igazi ínyencségeket fogyasztottunk, a kiszolgálás gyors, kedves, és színvonalas volt. Szombaton este a Stég pub pizzériában ettünk, ahol a naaagyon telt ház ellenére is a pincér nők nagyon kedvesen fordultak felénk és szolgáltak ki. Nekem feltünt, hogy nem csak a vendégekkel, hanem egymáshoz is szépen viszonyultak. Szinte megállás nélkül dolgoztak egész nap, és még volt erejük a kollégával viccelődni, és mosolyogva szépen kérni. Nagy elismerés nekik!

Péntek esti vacsora. Nekem: roston sült csirke mell, erdei gyümölcsös öntettel és finom rizzsel. Férjnek: sok-sok hal, párolt zöldség és a szuper Mochito.

Itt már Apátiban, levendula krém leves ribizli habbal.


Programok

Hát volt mit megnézni. Az első nap a séta során nem tudtunk betelni a Balaton szép látványával, a tiszta szép tenger színű vizével. Aztán eljutottunk a fesztiválra. A kézműves kirakodó vásárnak mintha nem lett volna vége, annyian voltak. Nagyon színvonalas portékáik voltak, természetesen ami lehetett az levendulából volt. Szörpök, borok, szappanok, illatosítók, kozmetikai szerek, levendulás mintázatú ruhák, konyhai kiegészítők, dísz tárgyak. De voltak porcelán tárgyak, kézzel készített táskák, jártunk fazekas házban...stb. Mivel dőltek a pluszok, jól esett a hűsítő fagyi. Ettünk levendulás-étcsokoládés, levendulás-fehér csokis és sima levendulás fagyit, valami mennyei volt. A fagyizót már előre kinéztem. Péntek este autóval körbejártuk a környéket, és ami tetszett ott megálltuk és nézelődtünk. Így megtaláltuk a levendula szedő helyet, akkor még miden lilában pompázott, és visszafele a szállásra pedig a naplementében gyögyörköndtünk. 

A lényeg az a háttérben a Paprika ház.

A fagyizó mindig tömve volt.











Itt lehetett rövidíteni a szállás felé.



Szombaton lementünk a tihanyi Belső-tóhoz, ott még nagyobb kirakodós kézműves vásár volt (találtunk férjnek olyan levendulás dezodort, amitől nem izzad, hurrááá) és itt már nemcsak a szemünket legeltettük. Benéztünk a Levendula házba, de túl sokan voltak, meg már teli is volt a kezünk, így csak körbe néztünk a szépséges venni valók közt. Utána voltunk Babamúzeumban is, ami szintén élmény volt. Láttunk régmúlt babákat, régi baba konyhákat, még a Titanic időszakában készült babákat is állítottak ki, de volt köztük néger törzsekből származó baba, és sok-sok magyar népviseletben felöltöztetett babák is. Délután strandoltunk kicsit, és összeszedve a bátorságomat (férjnek  nem kellett, neki van), kajakoztunk egy fél órát a Balaton csendes vizén. Annyira jó volt, az utolsó tíz percben kezdtem el igazán élvezni, addig arra koncentráltam, hogy "ügyességem" révén bele ne forduljak a vízbe. Pár percig még úgy is hatott a dolog, hogy férjjel együtt kajakozunk, nem mint akik üldözik egymást.😁Az estét a téren töltöttük sétával és koncert hallgatással.
Vasárnap reggel a kijelentkezés után kompozni is voltunk. Átmentünk Szántódra, ettünk egy jég kását, aztán rájöttünk, hogy ott túl sok látni való nincs, így vissza kompoztunk. Egy újabb élményes programponton voltunk túl, amit naponta kibírnék. A szép látvány, a szellő, a hajósokat nézni, jó volt na. Hazafelé megálltunk még levendulát szedni (amiből már készült muffin, majd jövök a recepttel), majd az utolsó megállónk egy útba eső kaland park volt, ahol a tó partján ebédeltünk, és a végén vízi bicikliztünk. 






Míg a kompot vártuk.


Alig maradt valami. De azért két kistáskányit szedtünk össze.





Hát ennyi fért három napba, volt még több program a levendula fesztivál keretén belül, amit szívesen kipróbáltam volna pl. levendula krém készítés. De nem akartam a férjmegörzőben hagyni a párocskámat,. Esküszöm, hogy olyan is volt!!😊


Megjegyzés küldése