2017. július 19., szerda

Selmeci nyaralás #1

Mikor a bandának megemlítettük, hogy szeretnénk Őket elvinni Selmecre pár napra nyaralni, mindhármuktól egyhangú nagy IGENT kaptunk, majd később a szülőktől is, hiszen egyeztetni kellett, melyik gyerek mikor lesz otthon. Így esett a nyaralás július második hetére. Nagy tervezgetés, bevásárlás, és pakolás előzte meg az indulást, az új kocsink csordultig volt pakolva. Nem hiába, három gyerek, négy napra főzéshez való szükséges alapanyagok, foci labda, begminton, cuccok íjjászkodáshoz, és még sorolhatnám. Férj ránevelt arra, hogy inkább többet, a kocsi elviszi. 
Csütörtökön munka után vettük fel Őket, nagy mosollyal vártak minket, láttam rajtuk nagyon izgatottak voltak. Egyébként mi is:-). Az út kellemesen telt, vagy több tucat kérdést tettek fel fejenként, fél úton megálltunk férj szüleinél energia tankért (ezúton is köszi), majd tovább mentünk, további kérdésekkel. Közben, hogy szórakoztassuk a srácokat, kanyarokat számoltak egészen a végcélig, hát szó szerint bele is szédültek, még jó, hogy időben értünk oda. 😊

Megérkezéskor a gyerekek birtokukba vették a szobájukat, csodájára jártak a helynek. Nem olyan hely, amilyenhez a mai gyerekek szoktak. Régi paraszt ház, de szépen karban van tartva. Jó hely. Szerintem kell az ilyen a ma gyerekének, mert mindenből a csúcs modernt akarják. Személy szerint nekem kissé nehezebb volt megszoknom (néha még most is) az itt-ott változatos időjárást, nem bírom a hideget. Nyár szülötte vagyok, nem csoda.😊. De nem is vagyok nagyon nyafka, aki nem bír alkalmazkodni. 
Késő uzsonna után bementünk a városba. Selmecbánya nagyon szép város, híres a történelméről. A gyerekeket lenyűgözte a város, a szép dimbes-dombos helyek. Férj sok mindent mesélt, és közben mutatott is nekik, hogy érdekes legyen a kora esti séta. Felmentünk a régi várhoz, megnéztük azt a líceumot is, ahová Petőfi Sándor járt, amit egyébként felújítottak, és nagyon szép lett.  Visszatérve a házhoz férjjel neki fogtak a tábor tűzhöz, majd  halat grilleztek. A két kisebb szinte egyfolytában férj sarkában voltak, követték őt mindenhova, Gabi is besegített. Az első este későn ért véget, később a szokottnál, villanyfénynél beszélgettünk vacsi után.
Másnap reggel svájci óra pontosságát meghazudtolóan ébresztettek, reggelire készen pocakkal. Nem volt más hátra gyorsan reggeli kellett varázsolni. Tejbegríz és a gőzölgő tea és kávé megfelelőnek bizonyult, nem egyszer hangoztatták, milyen finom volt. Bizony, ezzel most egyet értettem, talán az volt az eddigi legjobban sikerült darakásám. Míg én a konyhában sütöttem-főztem, addig férj egy kilátót épített a három gyerekkel egy fára, ahova a srácok az ott töltött napok során többször fel-fel mentek, és élvezték a kilátást. Nagy élmény volt ez nekik, láttam a szemükben azt a csillogást, mikor készen lett. Zsófi nagy büszkeséggel és örömmel újságolta el nekem. Az  örömteli pillanatban együtt osztozkodtunk, közös selfi is készült.  Innentől hadd beszéljenek a képek...



Szerelmes párok szokása itt lakatott kihelyezni szerelmük jelképeként.

Adogatják a tűzi fát. Kell is a csapat munka.

Kemények vagyunk...

és édes kis cuki pofák is tudunk lenni.



Míg társasoztak, az ebéd mellé málnás-barackos pite is készült.

És elkészült.




Ebéd után felkerekedtünk a közeli nagy tóhoz, körbe sétáltunk, közben férj elmagyarázta nekik, hogyan alakították ki a tavakat és miért, majd a nagy tavon vizibicikliztünk is.

Utána felmentünk a Leányvárba, elcsíptünk egy tárlat vezetést, igaz szlovákul volt, de fordítottunk a gyerekeknek.



Annyi a mondani valóm, meg képekből sincs hiány, hogy itt jobb lesz abbahagyni. Folyt.köv.






2017. július 3., hétfő

Helló július!

Nos itt a nyár, és vele együtt a nyári szünet is, aminek legfőképp a gyerekek örülnek. Azét nekünk felnőtteknek is nyár van, eljött a nyári kinn sokáig a teraszon ülős, borozgatós esték ideje. Én személy szerint júniust nagyon szeretem. Ezt a szeretetet iskolás korom óta fenn tartom, de így felnőttként is. 
Mire föleszméltem, hogy júniust még nem összegeztem, el is kezdődött július, a másik kedvelt hónapom. 


Munka

E  téren is voltak aktivitások. Június első szombatján, 3-án a Minority Kids  csapatának nyolc emberkéje összeült egy kisebb kerekasztalos ülésre, és megvitattuk, mire fontos fokuszálnunk az elkövetkezendő időszakban a projekten belül. Címszavakat írtunk fel egy táblára, kinek mit jelent a projekt, és milyen munkával szeretne hozzájárulni a továbbiakban a fejlődéshez. Az elején kicsit megszeppenve csak figyeltem, aztán összeszedve a gondolataimat meg a bátorságomat kiálltam én is. Beszélni. Mint Gravid Infoként jelen a projektben természetesen a szülés, és annak pozitív élménye, valamint a az egyik legtermészetesebb dolog, a szoptatás mellett beszéltem. Ez egy hosszas  reakciót indított el a társaságban. A projekt szlogenje, legjobbat a gyermekekért. Egy szülésznőnek mit is jelenthetne többet, mint az hogy egy gyerek szerető, és pozitív környezetbe születik, és azt kapja, ami vitathatatlanul a legjobb táplálék, az anyetejet. Következő pozitívumként pedig sikerült bővíteni a kapcsolataimat. Megismerkedtem a Cseperedő program vezetőjével és megkért tartsak csoportot beszélgetéseket a szülésről, és még arról amit én fontosnak találok az egyes baba-mama klubok alkalmával. Szeptembertől lennének aktuális. És ugyanígy szeptemberben folytatom majd a szoptatási tanácsadási kurzust Nagyszombatban.

google.com

Mit csináltunk?

Ebben a hónapban sokat alapoztunk a közös programokra. És mivel az eper és a levendula szezonját éltük, voltunk epret szedni, amiből később eper lekvár is készült, recept a blogon található. Nekünk ez még nem volt elég, így eperfesztiváloztunk is sógorékkal, ezenfelül pedig jókat ettünk a pozsonyi kulináris napokon is.  Az epren túlhaladva levendula kedvelők lettünk. Bemelegítésként levendula vásárra tévedtünk be férjjel. Na jó, férj azért annyira nem, mint én, de azért a Levendula fesztiválért oda volt meg vissza, ahol nagyon jól megpihentünk és kikapcsolódtunk.A leszedett levendulából itthon levendula szörp készült. Az sem elhanyagolható dolog, hogy hatodikán lettünk két éves házasok, amit méltóképpen romantikus vacsorával egy hangulatos helyen, és utána sétával ünnepeltünk meg. Férj szeretné, ha az lenne az évfordulós helyünk. 
S most jut eszembe, hogy a házról már rég nem esett szó. Nooo kérem szépen az utolsó szoba kifestve, leparkettázva, függöny fenn,  virágok is díszelegnek az ablakpárkányon, az összes szúnyogháló most már a helyén, garázs átrendezve férj új autójának, vettünk teraszra asztalt székekkel, garázs felhajtó és járda a bejárathoz letérkövezve, kerítés a szomszéd felől kész, a telek legyamírtózva a gaz terjedése és burjánzása ellen, előtt még asszony(azaz én) kigyomlálta az udvart ahogy tudta, virágokat ültetett át, vettünk napernyőt és az utolsó egy-két hétben férj nekifeszült kézzel szétdolgozni a föld kupacokat, ebben és besegítek neki. 
Mostanában könyvet is nehezebben veszek a kezembe, de itt-ott azért ráerőszakolom magam, addig is nem az agyam jár. 

google.com

Tervek júliusra:

  • betöltöm a harmadik X-et, tortát szeretnék rendelni, a legközelebbi családot meghívni, 
  • júniusban végül is nem volt ház avató, részben a fennakadt udvari munkák  miatt, ilyen állapotban nem szeretnénk hívni az férj unokatestvéreit, ettől függetlenül már nem egyszer hívta őket csak úgy....
  • felkértek felnőtt felügyeletnek egy helyi nappali táborba, ahova Csabi is megy, ott helyt állni, 
  • élvezni a nyarat, 
  • lehetőség szerint csónakázni a Kis-Dunán, 
  • a házzal kapcsolatban, a teraszt kell megoldani, fedettnek szeretnénk elhúzható üvegfalakkal, hogy télen is kiülhessünk, a szomszéd faluban van egy cég, akik ezzel foglalkoznak, 
  • a folyó parton olvasni, 
  • továbbra is kényeztetni magunkat gyümölcsös smoothiek-kal,
  • összehozni Gabi-Csabi-Zsófi-Panni-Kispetis találkozót, a lányok kíváncsiak a kicsikre, 
  • élményben épp megfelelően gazdag négy napot eltölteni a bandával Selmecen.