Helló augusztus!


Ó atyám holnap már augusztusba lépünk!! Annyi mindent terveztünk júliusra. Az elmúlt négy hét olyan gyorsan elröppent. De komolyan. Mikor a júliusi terveket írtam össze, még kevésnek is tűnt, gondoltam még kellen pár megvalósítani való, nehogy unatkozzak, unatkozzunk. Jelentem, ilyen meg sem törént. Így elnézve a tervezettekből bízony még így sem valósult meg minden, igaz nem a suliban vagyunk, hogy minden házival készen kell lenni. 
Augusztus, megmondom őszintén, nem a legtutibb hónap. Hiába még az egy hónap sulikezdésig, nayon hamar el fog telni, és ismét beköszönt az ősz, akivel már barátkozom, de még tartjuk egymástól a három lépés távolságot. 


Munka

Júliusban is volt 3-4 új jelentkező. Rájöttem nem érdemes stresszelni rajta, hogy mikor jelentkeznek újak. Minél jobban görcsölök, hogy úristen most kevesebb a munka, senkinek nem tartozom elszámolással, ha többet látnak itthon. Igen lehet, de nem azért, mert az ágyban fetrengek egész nap. Cikkeket írtam (amiből egy helyi havilapban fog megjelenni, ha minden igaz), amihez ugye alapanyag kell, amiből kiindulhatsz, tanultam, és a MK projekt vezetője engem kért fel, hogy vegyem át az ő munkájának egy részét, azaz segítseg neki a weboldal szerkesztésében. Nagy megtiszeltetés ez nekem, hogy ezt rám meri bízni. Számítógépes munka, így otthonról szintén csinálhatom a többi munkám mellett.
Egy szívemnek kedves, várandós barátnőm bizalmat szavazott a terhes jógának, így egy alkalommal megtartottuk a jóga órát. Bár tanácsadásra nem hozzám jár, de ennek is örülök. 

Merre jártunk? Mit csináltunk?

A hónap nyitásaként férjjel és a lányokkal - Gabival és Zsófival- részt vettünk a MNLJ családi napján  a levendulásban. Meghitt volt az egész, nem egy nagy fesztiválos rendezvényt kell elképzelni, ahol tolonganak az ember. Egy család renovátle egy régi parasztházat meg az udvart kerttel, ahova levendulát ültettek, itt is voltak kézműves foglalkozások, arcfestés, igazi házi ízek terjengtek a levegőben. Palacsinta, gulyás, rétes, zsíros kenyér, levendulás, bodzás és citromos limonádé közül lehetett válogatni. Nemcsak a gyerekeknek akadt program, rólunk felnőttekről is gondoskodtak. Egy csendesebb helyiségben egy a régi időkben dolgozott ovónőt, egy két három több gyerekes anyukát fagatott a riporter a régi és mai gyerekkorról. Jó pár érdekes szemszög, vélemény és tapasztalat gyűlt össze. 
Július második hetének hétfőjén selmeci nyaralásra vittük a gyerekeket, amiről itt és itt számoltam be. Ha Selmecbánya először, akkor Selmecbánya a másodszor, a szokásos évenkénti családi hétvége 21.-23. között. Mivel ott mindenki jelen van, így kihasználtam az alkalmat, hogy meghívjam Őket finom házi tortára, és egy kis pezsgőre. Mivel mostanában semmit sem szeretek elsietni, csütörtükön későig húzódodt el a sütögetés, és még utána  mosogatás-pakolás. Férj igazán rendes volt, besegített, és főleg tartotta bennem a lelket. Sütögetés közben Született feleségek maratont tartottunk.
A következő héten a helyi pöttyös gyíkok gyermektáborban voltam, mint felnőtt felügyelet és kisegítő. Társaimmal együtt egy héten terítettünk ebédhez 77 gyereknek és plusz a felnőttekenek, akik a kézműves és egyéb foglalkozásokat vezették, készítettük a tízórait, uzsonnát, gondoskodtunk, hogy ne fogyjanak ki a limonádés kancsók. Közben azért mi is kreatívoskodtunk, festettem fa házikót, pólót, készültek agyag tárgyak (melyeket még további megmunkálás után kézhez kapok). Fizettségként kaptunk belépőket a lovas színházba a szomszédos községbe. 
Családi banzáj is volt nálunk. A haramdik X betöltése mindenhol ünneplést kíván, így aztán a hónap utolsó szombatján vendégsereg volt a nappalinkban. Torta természetesen nem maradhatott el, és a nagy hőség miatt nem szerettem volna meleg, nehéz ebédet kínálni, ezért frissitő hidegtálakra esett a választásom. Szebbnél szebb ajándékokat kaptam, az embernek olyan érzése támad, hogy meg sem érdemli. Köztük szép ékszerek, csokrok, cserepes virágok, gyönyörű vintage vízforraló, és amire rég vágytam, csak mi nem találtunk, és nem utolsó sorban még egy dolog a kívánságlistámról, egy vintage kerékpár.










Házprojekt

Egy csütörtök reggel beállított a báger és elpanírozta a megmaradt földkupacokat az udavaron. Annyira élvezetes volt, hogy még én is néztem, ahogy csinálja. Férj közben nem akart kimaradni semmiből, így muszáj volt képeket küldenem neki. Annyir más lett igy a telek, az udvar nagyobb lett, rendezetebb, és szebb látvány is fogadd bennünket hazajövetelkor. Megcsinálták az esőelnyelőt is, továbbá férj már dolgozgat az öntözőrendszer lerakásán, a garázs felőli kerítést is nemsokári elkezdik.  

Ilyen nagy beton darabokat helyeztek el a kiásott árkokba az esőelnyelőben.












A másik nagy hír, hogy július harmadik felében volt egy éve, hogy beköltöztönk, ennek örömére még koccintanunk el, addig is elevenítsük fel, milyen is volt. Hihetetlen mennyi minden változott azóta. Minden szoba, pár apróságon kívül, kész, a ház bepucolva, beszigetelve, élvezzük a teraszunkat, minden egyre otthonosabb lett. Megnéztünk pár tavalyi képet férjjel, így látni mennyit haladtunk. 

Augusztusi tervek:

  • meseterápiás ülésre menni, 
  • Kispeti jövő szombaton velünk lesz, így lesz alkalom összehozni őt a lányokkal, 
  • bejelentkeztem egy rajzkurzusra, remélem jó lesz, 
  • júliusi tánc cafféról lemaradtunk, az augusztusira szeretnénk elmenni, 
  • tervben van Szlovéniába elutazni pár napra, 
  • a csónakázás még várat magára.

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyisd ki, ha..... levelek ajándékba

A Titanic kiállítás

A hatodik MNLJ szeminárium