Az úgy volt, hogy szedán velem voltak a gyerekek. Hogy elkerüljük a nagy hőséget, még délelőtt átmentünk anyuékhoz leszedni a szedertermést. Imádom ezt falun, mikor ki mész az udvarra és legelsz, amit látsz: barack, alma, ribizli, szeder, szőlő. Anyuéknak három nagy szeder bokorjuk is van, így ez egyikről sikerült egy doboznyit összeszedni. Volt, ami nem pont a dobozban végezte...A szép, zamatos szedrek mellé kaptunk barackot is, amit apu szomszédjától kaptunk. Na jó eredetileg apu kapta, ő meg tovább passzolta nekünk. Ez meg a másik dolog, amit az itteni életben szeretek. A szomszéd megosztja veled, amid van.
Nos, az agysorvasztó meleg elől egész nap elbújtunk a lehetőségekhez képest lehűtött házban. Mindenhol behúzva a sötétítők, rolók is, ablakok becsukva, ne hogy már még a meleg levegőt is beengedjük. Csabival nekifogtunk elkészíteni a gyümölcslevet. Ez alkalommal nem méricskéltem, szemre mértem ki a hozzávalókat. Egy normál méretű dobozba szedtük a szedret. Annak felét, miután Csabi megmosta, beleszórtam a mixelőbe, és magas fokozaton összeaprítottam. A végeredmény egy sűrű szedres lé volt. Mondom, valamivel hígítani kell. A víz olyan uncsi megoldásank látszott, volt a hűtőben alma lé, azzal öntöttük fel, és jó is volt, mert kicsit ellensúlyozta az ízeket, és nem lett édes. Pont annyira lett édes, amennyit a szeder engedett, és az alma nem nyomta el annak ízét sem. A gyerekek megkóstolták: szuper. Szétöntöttem nekik poharakba, és addig hűlt míg ők a kinti medencés pancsi helyett a nagy kádban élveztek a "strandolást".
Itt nem látni, de szívó szállal játszanak, ki tud nagyobb buborékokat fújni.
Fogyasztás előtt mindenki kapott a saját smoothie-ba pár jégkockát. Szürtyölgetés közben megvitattuk az élet nagy dolgait. Utána, míg ők újra elkalandoztak Harry Potter fene jó varászlatás életében, addig én palacsintát sütöttem a zöldésge leves mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése