Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2016

Október a Kis-Dunán

Kép
A Kis-Duna mellett lakva és élve szeretek csak úgy sétálgatni, vagy csak üldögélni a kedvenc helyemen, egy padon közvetlenül a folyó mellett. Most sem volt másképp, így kevés net adat mellett (most is a vársosi könyvtárból "jelentkezem"), kihasználtam a szép őszi napsugarakat és lesétáltam gyerekkorom kedvenc helyére. A színek már játszadoznak a zöldtől a sárgán át egészen a sötétbarnáig és bordóig. Nem tudtam ellenálni és kattintgattam párat, közben éreztem, ahogy a kissé hűvösebb szellő átjárja az öltözetem, így szabadítva meg testem a mostanában összegyülemlett rossz érzésektől, és feszültségtől. Bár ezekből az érzésekből nagy csomagot kaptam, de nagyon, nagyon igyekszem ellenállni nekik, és nem engedni, hogy megkárosítsák napjainkat. A nagy tudósok nem mondtak azzal hülyeséget, hogy a mozgás, friss levegő átszűri az ember agyát, és mintha kissé enyhűlne az a bizonyos zúgás a sok gondolattól. Valami ilyen történik velem is, mikor a Kis-Duna partján szelem a métereket....







Őszi hangulatban

Kép
A mi házikónk portájára is megérkezett az ősz. Oda kinn már nagyon az van, korábban sötétedik, reggel hatkor, mikor férj kávéját készítem, miden sötét, még a szomszédoknál sem látok sehol világítást. Ma reggel viszont mind a három macsek a teraszunkon, összegabalyodva egy tízszer tíz centis területen feküdt, melegítve egymást. Ha kinyitottam volna az ajtót, azonnal ott termettek volna, kajáért kuncsorogva. Luit is már néha-néha esténként benn tartjuk egy-két órára melegedni, aztán kitesszük társai közé. Micsoda egy szívtelen gazdi vagyok.... "De háta a macskáknak azért van szőrük, hogy ne fázzanak" -érkezik a megnyugtató válasz férjtől.  Benn is próbáltam őszt varázsolni, a lehetőségekhez képest. Nagy díszítésre még szükség nincs, hiszen még sok minden fog változni, de azért sikerült egy-egy dekorációt elhelyeznem a ház frekventált részeire. Ilyen a konyha, étkező asztal, előszoba, a bejárat előtt, és a nappali.
A dísztököt Tamás anyukájától kaptam. A kis fa házikót pedig b…

2016 könyvei #8

Kép
A házi munkával sosem volt semmi bajon. Sőt, lehet hülyén is hangzik, szeretek takarítani, ellazít, bár utána a végtagjaim is úgy ellazulnak, hogy nehezemre esik megmozdulni. Szeretem, ahogy a káoszból rend, áttekinthetőség lesz. Eddig úgy igazi rendszerem nem volt benne,  hogy mikor, mit hogyan csinálok. Az ítélő képességemre hagyatkoztam. Ha valamit úgy gondoltam akkor és ott megcsinálok, annak neki estem. Sosem osztottam be, hogy mikor porszívózom, mosok fel  vagy törlök port. Voltak napok, mikor mindent egy napba akartam besűríteni a főzéstől, a mosáson át az ablak pucolásig, hogy glancos legyen az egész lakás. Akkor még nem a házban laktunk. Ideges is lettem, mert hirtelen nem tudtam mihez nyúljak először. Tudtam, hogy főzés közben nem éppen ideális a konyha pultot tisztítani. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem jó módszer, mert túl sokat vállaltam magamra egy nap, és bosszantott, ha nem sikerült mindent egy nap elvégeznem. Van egy nagy sejtésem, hogy mindezért a nem tudok csak…

Képes szöszzenetek

Kép
Mostanában eltűntem egy kis időre, több napja nem írtam a blogra, ami tőlem nem megszokott. A háttérban zajlanak dolgok, köztük szomorúak is, de nem mi vagyunk a forgatókönyvírok, az élet maga írja azt. De félre téve az ilyen szontyi kedvet, igyekszem arra koncentrálni ami a jó, és abból erőt meríteni. Az elmúlt hetekben több olyan pillanatot, történést kaptam lencse végre, amire jó visszaemlékézni, és nem szeretném, hogy homályba vesszen. Főként gyerekekkel voltak szép pillanatok, de örültünk mikor szülinapozásra ültünk össze sógorékkal, és bátyámékkal. 
Tamás szülietől kapta ezt a csodát
A gyerekek is gratulálnak.
Almás-fahéjas pite férj szülinapjára. Jövőre tutibbat kap.:)


Pannival és Kispetivel is lehettünk. Hiányoztak már.

Egy játszó szigeten voltunk vagy két  órát. Szeretnénk még több ilyet. Most már több kilométer vezet haza, így sajnos nem mindig  jut annyi idő. Aminek örülünk, hogy a szülők elpályáznak a nagyvárosból, és közelebb leszünk egymáshoz.

 Ááááá megeszlek, cukikám.…

Tökölődés- 1. levell

Kép
Nem tagadom, még soha életemben nem faragtam tököt. Tavaly bátyámnál láttam, hogy a bejárati ajtóban egy mosolygós tök néz ránk. Akkor gondoltam egy nagyot: az új házban ősszel nekünk is lesz egy faragott tök az ajtóban. Ami azt illeti a miénk nem pont ott, hanem teraszon kapott helyet, de még fenn áll az első lehetőség is. A garázsban árválkodik még egy tök. Azzal más terveink vannak, majd az is kap egy saját posztot. Bevallom kicsit tartottam a tökfaragástól. Aki ismer, az tudja, hogy a kés, olló gyerek kezébe nem való sztori rám, mint felnőttre még mindig érvényes. A legutolsó késsel történt balesetem jutott az eszembe, aminek nagyon de nagyon nem volt jó vége. Talán egy hónapja történt. Éppen a cukkinit szeleteltem fel a krémleveshez, mikor egy óvatlan pillanatban egy kis darabkát leszeltem az újjamból. Hát volt pánik, mert nem emlékszem, mikor éreztem ilyen éles fájdalmat eddiggi életem során. Valahogy megoldottam egy kézzel....bár mituán férj munka után szemügyre vette, szerint…

Októberi tervek

Kép
Azzal talán senkinek sem mondok újat, hogy szeptember, az ősz első hónapja, nagyon gyorsan eltelt. Bár vannak dolgok, melyeket régebbi történésűnek érzékelek. Például, hogy elkezdtek a házon kívülről dolgozni, nekem az már olyan távlatinak tűnik. De, ez csak az én érzésem. Az elején kicsit csüggedtem, hogy ismét belassultak a dolgok, de hát, ugye minden ilyen időszakot egy gyors felzárkózás követ. Hiszek benne. A ház ügyeit nem ecsetelném, arról már itt olvashattatok, nem szeretném untatni a népet. 
Szeptemberben történt más dolog is. Kicsit odafigyeltünk egymásra is. Az első hetet mozival kezdtük. Egy fantasztikusan szórakoztat filmre akadt a választásunk. Hát komolyan mondom, hogy férjnek csitítgatnia kellett, hogy röhögjek már egy kicsit halkabban. Majd kiestem a fotelomból. Nagyon, de nagyon klassz film volt. csak ajánlani tudom, DE CSAK 18 éven felülieknek, mert sok nem szalon képes szó is elhagyja a színészek ajkát. Akkor pipultam be, mikor egy kb. 7 éves kisfiú ült a sorunkban…

Házprojekt: szeptemberi jelentés

Kép
A szeptember, ami a házat illeti, nagy lendülettel kezdődött. Örömmel fogattuk ezt, mikor is csak úgy váratlanul a hónap első szombatján, reggel váratlanul beállított építés vezetőnk kis csapatával, és elkezdtek dolgozni a ház szigetelésén, illetve a ház alját kezdték el, mivel oda kerül még a feltöltő föld. Vicces egy helyzet lehetett. Én csipás szemmel nyitom ki a bejárati ajtót, hogy hátha találok valami érdekeset (általában üzletek szóró lapjait, katalógusait), s a távolban közeledik egy teher autó. Mire a terasz ajtót nyitom ki és lépek ki, ott szemben találom magam munkásainkkal, az udvarunkon, ahogy lopakodó üzem módban araszolnak be telkünkre a teherautóval. Ja, és hozzá teszem, én meg pizsamában... Szóval....Jó kis ébresztő volt. Azon a napon elkészültek a külső falak két sávnyi szigetelésével. A nap végén leegyeztük a részleteket, hogy a föld, ami az udvarra kell, már nála van, csak még nincs ideje, és kivel ideszállítatni. Az utolsó telefonos beszélgetésünkkor, minek célja…